Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kötet. (Budapest, 1934)

76 Feltétel és időhatározás. 986. §. Ha a felek akként szerződtek, hogy a tel­jesült feltételnek visszaható ereje legyen, a feltétel teljesültével egymás irányában akként vannak jogo­sítva és kötelezve, mintha a feltétel már abban az idő­pontban teljesült volna, amelyre a felek akarata sze­rint vissza kell hatnia. 987. §. Halasztó feltétel alatt kötött szerződés érvényességének tárgyi kellékét, nevezetesen a szol­gáltatás lehetőségét, a feltétel teljesülésének idő­pontja szerint kell megítélni. 988. §. A halasztó feltétel alatt rendelkező vagy kötelezett fél a feltétel teljesülése esetében kártérítés­sel tartozik a jogosulínak, ha ennek feltételes jogát a feltétel függőben léte alatt vétkesen meghiúsította vagy csorbította. Ha a jogot veszélyezteti, a jogosult biztosítást követelhet tőle, kivéve, ha a feltétel telje­sülésének valószínűsége oly csekély, hogy a jognak nincs számottevő értéke. Ugyanily kártérítés és biztosítás kötelezettsége terheli a bontó feltétel alatt jogosult felet azzal szem­ben, akinek javára a feltétel teljesülése esetében az előbbi jogállapot helyreáll. 989. §. Aki valamely tárgyról halasztó feltétel alatt rendelkezett, annak ezt a tárgyat érintő későbbi rendelkezései, amennyiben a feltételtől függő jogi hatást meghiúsítanák vagy csorbítanák, a feltétel tel­jesülése esetében hatálytalanok. Ugyanez áll bontó feltétel esetében annak a fél­nek rendelkezéseire, akinek joga a feltétel teljesül­tével megszűnik. Végrehajtás vagy csőd esetében a végrehajtást

Next

/
Thumbnails
Contents