Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)
56 Btk. 75. §. 7. Minthogy a vádlott pénzhamisításra irányuló tervét és az annak megvalósítására irányuló cselekményeket a rendőrséggel közölte, szándéka nem irányult a bűncselekmény elkövetésére. (K. 6022/1937. Bj. XC. 56.) A dolus generálisra 1. a 278—279. §-ok 15—16. jogesetoit. — A praeterintentionúlis cselekményekre 1. a 301. §. 2—15., 303. §. 15. jogesetét. L. az egyes tényálladékokat is. L. a 81. és 82. §-okat is. Gondatlanság. I.: L. különösen a Btk. 290. és 310. §-aihoz fűződő gyakorlatot. 8. Büntetőjogilag értékelhető gondatlanság csak ott kezdődik, amikor valaki az élet közönséges tapasztalatait tartva szem előtt, kellő körültekintés mellett előre láthatja azt, hogy cselekménye jogsértő eredményt idézhet elő; — ahol a bekövetkezett jogsérő eredmény ilyen módon nem volt előrelátható, mivel a dolgok természetes és rendes lefolyása mellett ez a cselekmény ilyen jogsértő eredményt előidézni nem szokott, ott büntetőjogi gondatlanságról nem lehet szó. (K. 4638/ 1930. — Jhd. II. 54. o. J. H. V. 295.) 9. Téves, hogy gondatlanság miatt büntetőjogi felelősség csak az ellen állapítható meg, aki előre látta vagy előre láthatta a szándékán kívül bekövetkezett eredményt. Mert azt, aki ezen eredménynek előrelátása mellett cselekszik, tehát bár tudja az eredményt, mégis elköveti a cselekményt, nem gondatlanság, hanem már szándékosság terheli. Gondatlanság akkor forog fenn, ha a tettes a mindennapi életben megkövetelt közönséges elővigyázatot elmulasztotta. (K. 1543/1923. B. XVI. 64.) 10. A kellő óvatosság és gondosság elmulasztása csak akkor esik büntetőjogi beszámítás alá, ha azt az elmulasztó fél az ő egyéni tapasztalata s a cselekmény vagy mulasztás elkövetésekor nála fennforgó lelkiállapotra való tekintettel a jogsértő eredmény bekövetkezésének lehetőségét felismerhette, előre láthatta. Felmentés, mikor a vádlott, kit veszett kutya megmart, többekkel együtt a kutyát űzőbe vette, majd töltött fegyverrel lesben állott s mikor az esti szürkületben 15—20 lépésnyi távolságra a bokrok között valami fehéret látott mozogni, hirtelen abba az irányba lőtt és a vélt kutya helyett sértettet lőtte meg, ki súlyos testi sértést szenvedett. (K. 3773/1913. B. VII. 184.) 11. A vádlott gondatlanságát nem szünteti meg, sőt kétségtelenné teszi az a beismerése, hogy fiatal lovát megfékezni nem tudta. Ugyanis a vádlott lovát járt úton addig nem hajthatta volna, amíg nem ura teljesen a ló irányításának. (K. 1728/1938. Bj. XCI. 8.)