Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 48—51. §. 27 részét, az életfogytiglani fegyházra ítéltek pedig legalább tizenöt évet kitöltöttek. Feltételes szabadságra bocsáthatók saját kérelmükre és a felügyelő bizottság meghallgatása után azok az egyének is, kik három évnél rövidebb fegyházra, vagy egy évet felülhaladó börtönre, vagy másnemű szabadságvesztés-büntetésre ítéltettek, ha büntetésük háromnegyed részét kiállották és a Btk. 44. §-ában meghatározott egyéb feltételek reájuk nézve megvannak. Jegyzet. A II. Bn. 48. §-a csak annyiban különbözik a Btk. 48. §-ától, hogy a feltételes szabadságra bocsátás ezután nem „a felügyelőbizottság ajánlatára", hanem annak „meghallgatása után" történik. Az igazságügyminiszter tehát — most már kétségen kívül — akkor is elrendelheti a szabadságra bocsátás iránti előterjesztett kérelem teljesítését, ha a felügyelőbizottság az ellenkezőt javasolja. 49. §. Nem bocsáttatnak föltételes szabadságra: 1. külföldiek; 2. visszaesők a 333., 344., 350., 355., 370., 379., 422., 423., 424. §§-ban meghatározott bűntettek vagy vétségek eseteiben. 50. §. A föltételes szabadságra bocsátottak tartózkodási hely, viselet és életmód tekintetében, külön rendőri szabályok alatt állanak, melyeknek megsértése esetében föltételes szabadságukat az igazságügyminiszter visszavonhatja. A föltételes szabadságnak visszavonása után az ítéletben megállapított büntetés megszakított végrehajtása tovább folytatandó; a szabadságban töltött idő azonban a büntetésbe nem számíttatik be. Ha büntetésük ideje a föltételes szabadság visszavonása nélkül telt ki: a büntetés kiállottnak tekintetik. 51. §. Sürgős esetekben joguk van a közigazgatási tisztviselőknek, községi elöljáróknak és a kir. ügyészeknek a föltételes szabadságra bocsátott egyént rögtön letartóztatni; a letartóztatásról és ennek okáról