Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 174. §. 185 nyílt, akár burkolt alakban valakit valóban bűntett vagy vétség miatt dicsérjen fel, mert csak ekkor lehet szó arról, hogy a tettes megtámadja a jogrendet és egyéni véleményét a törvény és társadalom megállapítása fölé helyezi. (K. 856/1934. B. XXVII. 109. G. XXVII. 382. Jhd. II. 37. o. J. H. VIII. 445.) 3. Köztudomású, hogy a bíróság X-et a törvényes rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett miatt jogerősen elítélte. Ha tehát a terhelt ennek dacára a jogerős elítélést követően nyilvánosan, ismételten és tüntetően X-et éltette, nyilvánvaló, hogy ezáltal a köteles törvénytisztelettel kívánt szembehelyezkedni. (K. 432/1938. Bj. XCI. 62. J. H. XIII. 172.) 4. Bűntevőnek és az általa elkövetett bűntettnek nyilvános feldicsérése, ha a tettesek operaházi nyilvános díszelőadáson, a kormányzó jelenlétében tüntető módon sürgetik az államfelforgatás miatt elítélt vezérük megkegyelmezését. Ha azonban ez a cselekmény az 1921:111. t.-c. 1. §-ának második bekezdését is sérti, a Btk. 95. §-a értelmében a minősítésnél csak a súlyosabb büntetést megállapító, utóbb említett törvényhelyet kell alkalmazni. (K. 3672/1939. Bj. XCII. 4.) 5. Az a felhívás, hogy a közönség vegyen részt a bűntettes szabadulásáért tartandó szentmisén, a bűntettes iránt érzett szeretetet és rokonszenvet juttatja tüntető módon kifejezésre, tehát őt bűntett elkövetése miatt a sajtó nyilvánossága mellett feldicséri. (K. 775/1940. Bj. XCII. 48. J. H. XIV. 409.) 6. A Btk. 174. §, alá eső vétség tényálladókát kimeríti többszörös gyilkosság miatt halálbüntetésre elítéltnek mártírként való jellemzése, mert mártírnak általánosságban azt nevezik, aki valamely közérdekű eszméért küzdött, szenvedett és meghalt. A cikknek az a tartalma pedig, hogy a mártír emlékéből merítenek erőt, cselekedeteiből példát és célkitűzéseiért harcolnak, apologizálása a törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekménynek. (K. 4454/1931. B. XXV. 16. G. XXV. 415. Jhd. II. 38. o.) 7. Aki az elítéltről azt állítja, hogy őt a bíróság mártírnak avatta föl, mert elítélte, holott csak az volt a bűne, hogy a védtelen proletárt akarta megvédeni: a bűntett és bűntevő i'eldícsérésének vétségét követi el. (K. 5967/1925. B. XIX. 89.) 8. Bűntett miatt elítéltnek a sajtónyilvánosság útján való éltetése a bűntettesnek feldícsérésével egyértelmű és a cikk egyéb kitételeiben megnyilvánuló izgatáson felüli többletcselekmény. Az izgatás és a bűntettes feldícsérése a védett jogi értékek különbségére tekintettel, anyagi halmazatban vannak. (K. 3616/1939. J. H. XIII. 974.) — Így K. 1658/1939. J. H. XIII. 582.