Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

124 Btk. 105. §. VI. Seni az L, sem a II., sem a III., sem az V. pont alapján nem részesülnek kegyelemben azok: 1. akiket a 4039/1919. M. E. számú rendelet 1. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt ítéltek el, vagy akik ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni: 2. akiket az 1921. évi III. törvénycikk 1—5. §-aiban meghatározott valamely bűncselekmény miatt ítéltek el, vagy akik ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni, kivéve, ha a bíróság ily cselekmények miatt egy hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetést vagy főbüntetésként pénzbüntetést állapított meg, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni, mert ily esetekben, ha ennek feltételei egyébként megvannak, az elítélt a jelen elhatározásom III. a) í. illetve 2. pontja értelmében részesülhet kegyelemben; 3. akik a bűncselekményt külföldön követték el; 4. akik ellen nyomozólevelet vagy személyleírás-körözést bocsátottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták; 5. akiket — a kegyelem tárgyául szolgáló bűncselekményt ide nem értve, — a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt, vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítéltek. VII. Amidőn a jogrend biztonságához fűződő követelmények szem előtt tartásával az általános kegyelem kereteit a fent meghatározott rendelkezésekben megszabom, ezúttal sem szándékozom elzárkózni az elől, hogy e kereteken túlmenően is különös méltánylást érdemlő körülmények esetében a megbocsátás szellemét kivételes kegyelem útján érvényesítsem egyrészt olyanokkal szemben, akik a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó anyagi helyzetükben, vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbénító hatása alatt, az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntetőtörvény parancsai ellen, másrészt olyanokkal szemben is, akik lelkiismeretlen ámítók által félrevezetve és megtévesztve, vagy a téveszmék fertőző hatása alatt erkölcsi ítélőképességük biztonságában megingatva, az ország súlyos helyzetének és valódi érdekeinek félreismerésével az állam és társadalom törvényes rendjét veszélyeztető bűncselekményt követtek el, ha egyéniségüknek, életviszonyaiknak és az eset összes körülményeinek figyelembevételével alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő magaviseletükre. B. A m. kir. igazságügyminiszter előterjesztésére: I. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a kir. büntetőbíróság vagy