Vargha ferenc - Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Melléktörvényekkel, az ujabb eljárási törvények részletes magyarázatával, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1941)

Bp, 49. §. 79 22. A feljelentés visszavonása és az eljárás megszüntetésének kérése a magánvádlói jogról való lemondást jelenti. A magánvádról való lemondás nem tekinthető tárgytalannak azon a címen, hogy azt a magánvádlót képviselő ügyvéd helyett annak segédje tévedésből állította ki és bocsátotta magánvádló rendelkezésére, ha ennek az állításnak az eljárás egyéb adatai ellene mondanak. (K. 5815/1931., G. XXV. 470., J. H. VI. 433.) 23. A sértett akkor, amikor a vádlott felmentésében megnyugodott, magánvádjáról lemondottnak volt tekintendő, mely lemondás a Bp. 49. 4. bek. értelme ben utólag nem vonható vissza, ezért a kir. ügyész fellebbezésének visszavonása folytán a törvényszék ítélete a sértettel szemben is jogerőssé vált. (K. 635/1934., B. XXVII. 51.) 24. A sértettnek a feljelentést visszavonó nyilatkozata nemcsak az ő magánvádlói jogairól, de az őt a törvény szerint megillető perorvoslati jogáról való lemondást is magában foglalja. Perrendellenes volt tehát a törvényszéknek az az intézkedése, hogy a sértettet a másodfokú ítélet egyidejű kézbesítése mellett a semmisségi panaszhoz való jogára figyelmeztette és a sértett részéről benyújtott semmisségi panaszt elfogadta, holott azt, mint arra nem jogosított egyén résizéről használtat a Bpn. 32. §-ának 1. bek. szerint vissza kellett volna utasítania, másrészt a törvényszéknek eme szabályellenes intézkedései következtében a sértett elenyészett joga meg nem nyílt újból. (K. 1251/1932., J. H. VI. 620.) 25. A magánvád elejtése a magánvád oszthatóságának elvéből folyóan nem jár a Btk. 116. §-ában jelzett joghatállyal. Amennyiben tehát a magánvádló az egyik terhelt ellen emelt vádat azért ejti el, mert vele szemben a cselekmény elkövetése nem bizonyítható, ez nem vonja maga után az eljárásnak a többi terhelttel szemben leendő megszüntetését. (K. 5307/1933., Bj. LXXXVI. 78.) Tárgyalásról elmaradás. 26. Elv i. Járásbíróság elé tartozó ügyben a magánvádló a fellebbviteli főtárgyalásra a Bp. 49. §. ut. bek.-ére való hivatkozással nem idézhető, meg nem jelenése a vádról való lemondásnak nem tekinthető s a fellebbviteli tárgyalás jelenléte nélkül is megtartható. Ügyvéd képviselő nélküli megjelenése csak személyes felszólalásának s a semmisségi panasz bejelentésének akadálya. (K. 3725/1932., J. H. VI. 1231., B. II. T. IX. 961.) 27. Elvi. A Bp. 49. §-ának utolsó bekezdése értelmében valamely határidőnek meg nem tartása a magánvádról való lemondással csak akkor egyenlő hatályú, ha ez a határidő a fél számára az eljárás megszüntetésének terhe alatt volt kitűzve. (K. 9S5/1925. B. H. T. VII. 830.) 28. Elvi. A főmagánvádlónak a vádtanáesi tárgyalásról elmaradása a magánvádlói jogról lemondással azonos. A magán-