Vargha ferenc - Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Melléktörvényekkel, az ujabb eljárási törvények részletes magyarázatával, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1941)

Bp. 41—42. §. 67 ügyészséget illeti meg a vádlói perjogi tevékenység, de gyakorolhatja ezt másodsorban a fömagánvádló is. Ilyenkor a közvádlónak az a ténye, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen nem fellebbez, olybá veendő, hogy a közvádló visszalép a vádnak közérdekből való képviseletétől; ez a tény pedig ismét a főmagánvádlót teszi a vád kizárólagos urává mindaddig, míg — esetleg a felsőbb bíróság előtt — a közvádló újból át nem veszi a vád képviseletét. (K. 4506/1924., B. XVII. 90. — Bj. LXXVII. 9., 34. o., G. XVIII. 385.) 2. A St. 24. 7. pontjába ütköző vétség nem magánvádra üldözendő. A főtárgyalás tehát e vétség esetében a közvádló közreműködése nélkül meg nem tartható. Megsemmisítés a Bp. 384. 6. p. alapján. (Bp. T. 6862/1925., Bj. LXXVIII. 25. o.) 3. A hitelrontás magánindítványra, de nem főmagánvádra üldözendő bűncselekmény. (K. 1038/1926., Bj. LXXIX. 56. o., K. 4/1916., B. X. 133., — Bj. LXIX. 147. o., B. XIX. 34.) 4. Meghalt embernek vagy emlékének meggyalázása (Bv. 22. §.) magánvádra üldözendő bűncselekmény. (K. 110/1927., Bj. LXXIX. 180. o.) 5. Jogegység. A könnyű testi sértés cselekménye — így a felmenő ágbelin elkövetett könnyű testi sértés is — főmagánvádra üldözendő. (K. 7158/1928., Bj. LXXXII. 60. o., K. 2839/1928., Bj. LXXX. 167. o.) 6. Ha a bűnper vagyoni vonatkozású és a bűncselekmény megállapításából eredhető vagyoni kártérítés összege a csődtömeget illeti meg, — a bönper a csődtörvény 9. §. rendelkezése értelmében átmegy a csődtömegre és a csődtömeggondnok főmagánvádlóként felléphet. Akkor is, ha a bűnperben sem a feljelentő cég, sem a csődtömeggondnok kártérítési igénnyel nem léptek fel és ezt a csődtömeggondnok kifejezetten polgári perre tartotta fenn. (K. 3040/1935., Bj. LXXXVIII., 2. G. XXIX. 556.) A főmagánvád körének kiterjesztése. Te. 103. §. A Bp. 41. §-ának a főmagánvádról szóló rendelkezései az 1895 : XXXVIT. t.-c. 49. §-a alá eső szabadalombitorlás kihágására is kiterjednek. Jegyzet. A szabadalombitorlás kihágásánál sértett rendszerint a szabadalom tulajdonosa, akinek magánindítványától (1895:XXXVII. t.-c. 50. §.) függ a bűnvádi eljárás. 42. §. Ha a kir. ügyészség azokban az esetekben, melyekben a vádemelés joga őt illeti, megtagadta a vád képviseletét, a sértett, a 4. §-ban meghatározott esetek kivételével, a kir. ügyészség elutasító határoza5*