Vargha ferenc - Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Melléktörvényekkel, az ujabb eljárási törvények részletes magyarázatával, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1941)

s Bp. 2. §. által történt elejtése esetén a pótmagánvádlói jogokat sem a sértett közhivatalnok, sem ennek felettes hatósága nem gyakorolhatja. (K. 10.50071906. Bj. LIV. 139. o. B. H. T. II. 96. V. ö. 42. jogeseteit) 2. Elvi. Felhatalmazásra üldözendő bűncselekmény vádja alól való felmentés esetében a közvádló megnyugvásakor a sértett perorvoslat bejelentésére jogosítva nincs. (K. 5731/1917. B. H. T. VI. 721. Bj, LXXV. 186. o., B. XI. 191. G. XVIII. 413.) 3. A sértett polgármester a Bpn. 31. §-ának 1. bekezdése értelmében használja perorvoslatát, amely őt felfogása szerint a kir. főügyész megnyugvása folytán megilleti. A sértett felfogása téves, mert a Bp. 2. §-ának 3. bekezdése értelmében csak felhatalmazás alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében — aminő a jelen eset is — a vád képviseletére, s ebből folyóan a perorvoslat használatára is, kizárólag a kir. ügyészség jogosult. A sértettet ennélfogva a semmisségi panasz joga nem illeti meg. (S. 6906/1917. B. XII. 31.) L. még a 383. §. jogeseteit. 4. A fővárosi Vásárpénztár igazgatósági tagjának e minőségében teljesített teendőire vonatkozóan elkövetett rágalmazás csak felhatalmazás alapján üldözlhető, vagyis a vád képviseletére, kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Az ügyészség azonban a vele közölt feljelentésre kijelentette, hogy a vád képviseletét nem vállalja és a vádat az elsőfokú ítélet meghozataláig sem vette át, sőt a főtárgyaláson az ügyész jelen sem volt. Ilyenformán kétségtelen, hogy a marasztaló törvényszéki ítéletet a bíróság törvényszerű vád nélkül hozta meg. A törvényszerű vád hiányát pedig nem pótolja a főügyésznek az az eljárása, hogy a fellebbviteli főtárgyalás rendén a vád képviseletét átvette, mert ennek csak arra az esetre lett volna helye, ha a panaszló sérelmére elkövetett rágalmazás miatt emelt vád törvényszerűnek lett volna tekinthető. (K. 3217/1937. J. H. XII. 50.) 5. Felhatalmazásra üldözendő bűncselekmény esetében a sértettet perorvoslati jog még abban az esetben sem illeti meg, ha az elsőbíróság felmentő ítéletet hozott. <K. 4332/1918., B. XIII. 18., Bj. LXXII. 13. o.) 6. Az a körülmény, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét nem vette át, mert tévesen csak magánindítványra és nem felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségét látta megállapíthatónak, nem változtat a Bp. 2. §. 3. bekezdésében foglalt szabálynak kivételt nem tűrő erején. A kir. ügyészség magatartásával szemben a sértett orvoslást kereshet a felügyeleti hatóságnál, magánvádlókép azonban nem léphet fel. (K. 585/1924., B. XVII. 54.) 7. A Bv. 21. §-a alá eső vétség (hatóság előtti rágalmazás) miatt magánindítvány alapján, nem pedig felhatalmazásra indítják meg a bűnvádi eljárást s ennek folytán ezen cselekményre vonatkozólag nem a Bp. 2. §. 3. békezdésében foglalt az a szabály