Vargha ferenc - Isaák Gyula (szerk.): A bűnvádi perrendtartás. A melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1928)

64 — Bp. 52. §. — kérdezés nem ment túl a Bp. 51. §. harmadik pontjábaii vont korlátokon. (K. 5413/1907. B. I. 187.) 52. §. A sértett, aki mint magánvádló, csatla* kozó vagy magánfél fellépni kíván, köteles e szán? dékát, jogosultságának igazolása mellett, az eljá; rás szakának megfelelőleg a kir. ügyészségnél, a rendőri hatóságnál, a vizsgálóbírónál, a vádtanács; nál, illetőleg az ítélőbíróságnál bejelenteni. Megengedett perorvoslat használása ily beje? lentésnek tekintendő. Főmagánvád (41. §.) esetében az eljárás meg? indítását kérő feljelentés vagy vádindítvány a vád képviseletére való jelentkezésnek veendőA nyomozást vezető hatóság, a későbbi eljá? rásban a bíróság, — ez utóbbi a kir. ügyészség meg; hallgatása után — a bejelentés tárgyában határoz és annak a jelentkezését, kinek a magánvádló, csatlakozó, illetőleg magánfél gyanánt való műkő* désre joga nincs, hivatalból visszautasítja. A nyomozást vezető hatóság határozata ellen az ügyben illetékes elsőfokú bíróságnál tehető elő; terjesztés, melyet törvényszéki ügyekben a vádta? nács intéz el. A bíróság e tárgyban hozott határo? zata ellen perorvoslatnak nincs helye. I. A 2. bekezdésre vonatkozóan 1. a 42. §. 1. .jogesetét.