Vargha ferenc - Isaák Gyula (szerk.): A bűnvádi perrendtartás. A melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1928)

— Bp. 49. §. — 59 a bűnvádi eljárásban mind szóval, mind írásban az állam nyelvét köteles használni. 49. §. A magánvádló jogai megszűnnek halá* Iával vagy lemondással. Előbbi esetben, ha vagyon ellen elkövetett bűncselekmény forog fenn, a magánvádló örököse, egyéb bűncselekmény esetében pedig fel? vagy le* menő ágbeli rokona, testvére vagy házastársa az elhalálozástól számított harminc nap alatt beje* lentheti a magánvád fentartását. Időközben a magánvádló jogait az elhúnytnak az ügyben eljárt képviselője, vagy ha ilyen nem volna, a bíróság részéről hivatalból kirendelendő ügygondnok gyakorolja. A magánvádról való lemondás nem vonható vissza. A lemondással egyenlő hatályú, ha a magán* vádló oly tárgyalásra, melyre szabályszerűen meg* idézték, meg nem jelenik, illetőleg amennyiben képviseltetésének helye volna, magát nem képvi; selteti, vagy oly határidőt, mely számára az eljárás megszüntetésének terhe alatt van kitűzve, meg nem tart. I. A magánvádló a főtárgyalásra a Bp. 49. §. ut. bek.-re figyelmeztetéssel idézendő. (286. 3. bek.) 1. A Bp. 49. §-ának rendelkezései úgy a fő-, mint a pótmagánvád esetére vonatkoznak. (K. 6/1926. Bj. LXXIX. 78.) A magánvádló halála. 2. Magzatelhajtás bűntette és emberölés vétsége esetében az elhalt nő atyja a Bp. 49. §-a és a Bpn. 31. §ának első bekezdése értelmében jogosított pótmagánvádló. (K. 7574/1925. G. XIX. 464.) 3. Ha a sértett könnyű testi sértés vétsége miatt vádat emelt, utóbb azonban elhalt, az eljárást csak abban az esetben lehet folytatni, ha előde, ivadéka.