Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

Tász. kül. kat. 1—11. §§. 509 vámot és az elvámolással járó költségeket készpénzben meg téríteni. Határidőügylet („Általános Határozatok" 77. §.) alapján külföldről szállított olajmagvaknál az eladó — a következő bekezdés esetét kivéve — az árut sem elvámolni, sem a vámot a vevőnek megtéríteni nem tartozik, de viseli az áru bemutatásával járó pénzügyőri költségeket. Ha a határidőügylet tárgya kifejezetten magyar olajmag és az áru oly külföldi helyről szállíttatik, amely a világháború kitörése előtt Magyarországhoz tartozott, abban az esetben a vámra vonatkozólag a jelen szakasz első bekezdése nyer alkalmazást. 8. §.* A szállításra bemutatott árunak átlagban a szerződéses minőségnek meg kell felelnie és annak egyes részei (a lecsurgást kivéve) csak jelentéktelen, kifejezetten átlagos minőség szerint történt eladás esetében pedig legfeljebb 2o/0 értékeltéréseket tüntethetnek fel egymás közt. 9. §. A mustrahúzás módjára nézve („Általános Határozatok" 48., 50:, 51., 51. a), 51. b) és 52. §-ai) a következő intézkedések irányadók. A minőség megállapítása céljából az áru különböző részeiből kell mustrákat vonni és azokat össze kell vegyíteni, de a lecsurgásból mustra nem vonható. Azonban a vevő követelheti, hogy az áru bármely részéből vagy több helyen is (a lecsurgást kivéve) külön mustrák vonassanak annak megállapítása céljából, hogy az áru nem egészséges, nem egyenletes (8. §.), vagy nincs a kereskedelmi szokás szerint megkívánt módon rostálva. A mustrát nem szabad légmentesen elzárt tartályba (pl. palack pléhdoboz) tenni. 10. 8. Az eladó mindennemű olajmagvakból minden lemért 700 kilogramm után 50 dekagramm túlsúlyt tartozik adni. Feladóvevény ellenében fizetendő árunál, ha azt hivatalosan mérlegelték, túlsúlyt nem lehet levonni. 11. §. Az olajmagvakkal megtöltendő zsákokat és a zsákmadzagot a vevő költségmentesen tartozik a szerződésben megnevezett helyre küldeni. Az üres zsákokat az elküldő tartozik a feladás alkalmával hivatalosan megméretni s az elküldésről a darabok számának és jegyének közlése mellett az áru szállító iát értesíteni. Ha valamelyik fél az árut a másik fél zsákjaiban viteti el, azokat legkésőbb három navpal az áru átvétele után, költségmentesen a szerződéses teljesítési helyre vagy a fuvardíj* E szakasz rendelkezései 1929. évi november hó 9. napján léptek életbe.