Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

1931: XX. tc 2. §. 148 tagja a társaság nevében köt. jogosítva és kötelezve ez utóbbi lesz és az, hogy az ügylet világosan a társaság nevében köttetett, \ agy a fennforgó körülményeknél fogva a szerződő felek akarata szerint a társaság részére kötöttnek tekintendő, különbséget nem tesz. — A megállapodásban szerződő félként nem maga a közkereseti társaság van megnevezve, hanem ennek tagjai; és ezt a szerződést csak a társasági tagok írták alá, vagyis az a közkereseti társaság cégszerű aláírásával ellátva nincs. — Mégis abból, hogy a szerződés a közkereseti társaság üzletkörébe vágó kérdéseket szabályoz, továbbá abból, hogy a kartelszerződés szövege szerint peres felek a köztük felosztandó közös alapból VI. és VII. r. alpereseknek együttesen biztosítottak egy részt, vagyis őket ebből a szempontból egy személynek tekintették, végül a közigazgatási iratok tartalmával igazolt abból a tényből, hogy a kartelszerződés kiegészítő részét képező árszabást VI. és VII. r. alperesek a közkereseti társaság cégszerű aláírásával látták el, nyilván az következik, hogy ezek az alperesek a 107. jelű kartelszerződést, — a többi szerződő fél által felismerhetően és ezek hozzájárulásával, — a szóban levő közkereseti társaság nevében és részére is kötötték. — Annak folytán pedig, hogy a megállapodásban kereskedelmi társaság is részt vesz, az 1931. évi XX. te. 2. §-ának első bekezdése és 19. §-a értelmében azt a létrejöttétől számított 15 nap alatt a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez be kellett volna mutatni. — Minthogy azonban nem vitás a peres felek között, hogy a bemutatás a most kiemelt határidőben meg nem történt, az idézett törvénycikk 2. §-ának harmadik bekezdésében foglalt jogszabálynál fogva a 107. jelű megállapodás érvényességre nem emelkedett. Ehhez képest ezt a megállapodást kezdettől fogva érvénytelennek, azaz semmisnek kell tekinteni. — Anyagi jogszabályaink értelmében a semmis szerződés nem válik érvényessé azzal, hogy a semmisség oka később megszűnik, de ha a felek a semmisség okának megszűnése után a semmis szerződést megerősítik, egymás irányában kétség esetében akként vannak jogosítva és kötelezve, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna. — A felperes által felhozott az a körülmény tehát, hogy a megállapodás utólag, és pedig 1933. évi szeptember hó 7-én a m. kir. kereskedelemügvi miniszterhez be lett mutatva, ennek érvényességre emelkedését csak akkor eredményezhette volna, ha peres felek azt a bemutatással egyidejűleg vagy később megerősítették volna. Ily megerősítésről azonban szó nem lehet, mert keresetében maga a felperes adta elő, hogy alperesek 1933. évi május havától kezdve a megállapodást többé be nem tartották. (C. 19/1936. — Gr. XXIX. 991. I. Az 1931: XX. tc. 2. §-ának első bekezdése a bemutatási kötelezettséget a törvény 1. §-a alá eső megállapodások közül csak azokra állapítja meg. amelyekben legalább egy keresDr. N'izsalovszky: Hiteljog. II. 10