Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

1420/1942. M. E. sz. r. 4—6. §§. 127 beni szolgáltatás pénzbeli egyenértéke (2. §. (7) bekezdés) a nyugdíj egész összegének (2. §. (2) bekezdés). Ezt a szabályt megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugdíj fizetésére kötelezett a természetbeni járandóságot olyan összeggel váltja meg, amely a mindenkori beszerzési árnak megfelel. A gazdatisztek tekintetében a (3) bekezdésben foglalt rendelkezést azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy ha a természetbeni szolgáltatás pénzbeli értékének az 1939. évi augusztus hó 26. napja óta bekövetkezett emelkedése husz százaléknál nagyobb, az ilyen szolgáltatás értékemelkedésének husz százalékot meghaladó részét be kell számítani abba a nyugdíjpótlékba, amely a (3) bekezdésben említett levonás után fennmarad. A (2)—(4) bekezdés alapján beszámításnak minden esetben csak arra az időszakra (negyedévre, hónapra stb.) esedékessé vált nyugdíjpótlékba van helye, amelyre az illető juttatás is esedékessé vált. 6. §. Az olyan elismert vállalati nyugdíjpénztárnak fenntartói, amelyeknél a jogszabály alapján járó fizetési (bér-) pótlékot a szolgáltatási alaphoz hozzászámítani nem kell (2. §. (8) bekezdés), a nyugdíjpótlékot általában saját illetményszámlájuk terhére kötelesek viselni. A fenntartó vállalat a nyugdíjpénztári önkormányzat meghallgatásával a nyugdíjpótlék fedezésére járulékpótlék szedését határozhatja el. Ilyen esetben is azonban a járulékpótléknak legalább kétharmadrészét e fenntartó vállalat viseli. A járulékpótlékot megállapító vállalati határozat érvényességéhez a belügyminiszter jóváhagyása szükséges, aki a határozat jóváhagyása tekintetében a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve intézkedik. Az olyan elismert vállalati nyugdíjpénztáraknál, amelyeknél a jogszabály alapján járó fizetési (bér-) pótlékot a szolgáltatási alaphoz egészen vagy részben hozzá kell számítani (12. §. (8) bekezdés), a jogszabály alapján járó fizetési (bér-) pótléknak a szolgáltatási alaphoz egészben vagy részben való hozzászámítása következtében keletkező járidéktartalékhiány teljes egészében a fenntartó vállalatot terheli abban az esetben is, ha az alapszabály a hiány egy részének a tagra való áthárítását lehetővé teszi. A jogszabály alapján járó fizetési (bér-) pótléknak a szolgáltatási alaphoz hozzászámítását legkésőbben az 1947. évi január hó 1. napját követő időben legközelebb esedékes biztosítástechnikai mérleg készítésekor kell számításba venni és a hozzászámítás következtében a szóbanlevő biztosítástechnikai mérleg szerint esetleg mutatkozó hiányt a vállalat azt az időpontot követő hat év alatt köteles a nyugdíjpénztárnak megfizetni, amely időpont szerint a mérleg készült. Az ilyen nyugdíjpénztárakat fenntartó válla-