Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

48 Mt. 1778. §. Lemondás. részesedésről lemond, amidőn ennek javára esik, hogy örök­része készpénzben s nem a hagyatéki vagyonból fizettetik ki s amidőn az egyezség megkötésével egy bizonytalan kimenetű pert is elkerült. (486/1905. Staud 113. 1.) Az 1877: XX. t.-c. 20. §-ának, különösen a törvényszakasz utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint, a kiskorú örök­ségéről még a gyámhatóság jóváhagyásával sem mondhat le hatályosan, mert az ilyen jogfeladáshoz teljes szerződő képes­ség szükséges, amelynek hiányát sem a kiskorú törvényes kép­viselőjének, sem a gyámhatóságnak jóváhagyó hozzájárulása nem pótolja. Ezért a kiskorúnak az a jogügylete, amellyel 1000 K ellenében az öt anyja jogán nagyanyja és nagyatyja után megillető örökségéről, tehát törvényes osztályrészéről is lemon­dott és amellyel egy időben összes örökségi igényeit nagyatyja második feleségére átruházta, jogilag hatálytalan, annak elle­nére, hogy atyja, mint az akkor még kiskorú fiának törvényes képviselője, ehhez a lemondáshoz és átruházáshoz a nyilatko­zatra vezetett írásbeli beleegyezéssel kifejezetten hozzájárult. Az ellenértékül kapott összeg vissza nem adása nem tekinthető utólagos jóváhagyásnak. (7102/1906. MD. IL 18.) Kiskorúnak osztályegyezségbe foglalt ingyenes lemondása a részére megnyilt öröklési jogról az 1877: XX. t.-c. 20. §-ának utolsó bekezdése szerint gyámhatósági jóváhagyás ellenére sem kötelező. (Rp. I. 131/1915. MD. IX. 206.) A kiskorú által az öröklésről való lemondás iránt kötött szerződésnek a teljeskorúság elérése után bekövetkezett hallga­tag helybenhagyása: a végkielégítés és ezzel kapcsolatban az örökségről történt lemondás tényleg még felperes apjának kis­korúságában ment foganatba, mégis ez a lemondás joghatályos­nak volt elismerendő, mert . . . felperes apja alig egy-két hó­nap múlva teljeskorúvá vált és dacára annak, hogy halála csak másfélévvel ezután . . . következett be, a kiskorúságában kötött jogügyletet a maga részéről nemcsak nem vonta vissza, hanem ellenkezőleg azt azáltal, hogy a végkielégítés s illetve lemon­dás címén kapott 120 frtot lóvásárlás céljából kérte és ezen a pénzen vásárolt lovakat egészen haláláig használta, — nagy­korúságának elérte után jóváhagyta. (P. I. 268/1913. MD. VIII. 32.) A felperes maga sem állította, hogy az okirat átvételekor annak tartalmával szemben valamely jogfenntartással élt. Az okirat tartalmának teljeskorúságában történt elfogadása követ­keztében az okiratban foglalt egyesség a felperest abban az esetben is kötelezi, ha az okiratot kiskorúságában írta alá. (C. I. 974/1929., J. H. V. 443.)

Next

/
Thumbnails
Contents