Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt, 1767. §. Szerzetes öröklésreképessége. 21 Indokok: A kir. Kúria 63. sz. teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek s személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó úgynevezett holt kézről szóló törvények a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Ennek a döntvénynek indokolásában kifejezetten hangsúlyozva van, hogy ez a határozat csakis a holtkézröl szóló törvényeken alapuló szerzésképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzetnek saját szabályaikból, vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Az 1715: CII. t.-c, mely a szerzetesek testületeinek befogadásáról szól, kétségtelenül csak azokat a férfi vagy női szerzeteseket és ezek testületeit értette, akikről az ugyanakkor hozott 1715: LXXI. t.-c. szól, akik ezen törvénycikk szerint a világra nézve meghaltnak — saeculo mortui — tekintendők, vagyis a rendjük szabályai szerint letett ünnepélyes fogadalom erejénél fogva életük egész tartamán át ennek az ünnepélyes fogadalomnak hatálya alatt állanak. így értelmezte az 1715: CII, törvénycikket a későbbi törvényhozás. A befogadásról szóló törvények ugyanis, bár elnevezésükre és hivatási céljukra nézve a legkülönbözőbb rendek vannak azokban felsorolva, mind ünnepélyes fogadalmat tevő szerzetesek testületeire vonatkoznak; így az 1764: XLIII. t.-c. is, mely Szent Ágoston szabályai szerint a Notre Dame apácákról szól, kik szintén ünnepélyes fogadalmat tesznek, bár e törvényben eredeti elnevezésükhöz képest mint kongregáció említtetnek. Általános egyházjogi szabály, hogy viszont a tulajdonképeni kongregációk tagjai tesznek ugyan fogadalmat, azonban az csak egyszerű fogadalom, melynek épen ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalomtól. Ami különösen a szegénységi egyszerű fogadalmat illeti, a kongregáció azt letett tagjai, ellentétben az ünnepélyes fogadalom hatályával, magának az egyszerű fogadalom jogi természetének megfelelőleg szerzésképesek; vagyonuk a testülethez tartozásuk ideje alatt is tulajdonuk marad s a testületből önkényes kilépésük esetén is nekik visszaadandó, halál esetére vagyonuk felett a fogadalom tartama alatt szabadon rendelkezhetnek, végintézkedés hiányában vagyonuk felett a közönséges törvényes öröklésnek van helye; magának a kongregációnak pedig tagjai hagyatékában törvényes örökösödési joga nincs és a tagok, amig •a testület kötelékébe tartoznak, vagyonuk jövedelmének felhasználása tekintetében csak azoknak a korlátozásoknak vannak alávetve, melyeket alapszabályaik tartalmaznak. Megállapítható tehát, hogy a kongregációk tagjaira az a meghatározás, mely az 1715: LXXI. törvénycikkben foglaltatik, hogy a világra nézve meghaltaknak tekintendők, nem alkalmaz-