Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)
Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. ló ról szóló 1894: XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában. 49. §* Az örökhagyó birtokában talált, halála esetére szóló biztosítási kötvény értékét csak akkor kell a leltárba felvenni, ha a kötvény bemutatóra szól. Ha azonban a kötvényben határozott harmadik személy vagy általánosságban az örökhagyó örökösei vannak kedvezményezettül megjelölve: a kötvény tartalmát és értékét a leltárban fel kell ugyan említeni, de a leltári érték összegéhez nem kell hozzáadni. Tekintve, hogy életbiztosítási szerződés által, melyben a kedvezményezett akár névszerint, akár más, minden kétséget kizáró minőségének megjelölése által, p. o. mint örökös meg vau nevezve, — még ha az harmadik személy volna is, — a követelési jog a biztosított összegre nézve a kedvezményezett részére szereztetik meg, úgy hogy ezen jog a biztosított életében is a kedvezményezettet illeti meg és csakis a jog érvényesítésének időpontja tekintetében van a kedvezményezett a halasztó feltétel által korlátozva: a budapesti kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (234/1885. Gr. Dt. III. 11.) A D) alatti életbiztosítási ügylet F. H. szerződő féllel olykép köttetett, miszerint az Első magyar általános biztosító-társaság nevezett szerződő félnek 5000 frtot biztosít, mely a biztosított halála után ennek örököseinek, mint kedvezményezetteknek fizetendő, ha pedig a biztosított F. H. 1893. évi okt. 28-án még életben leend, saját részére fizetendő. Miután pedig F-H. a most jelzett időn belől elhalt, a D) alatti intézkedésének megfelelően a biztosítási összeg nem F. H.-t, hanem annak örököseit, mint kedvezményezetteket illeti, kiknek ezen biztosítási összeghez való feltételes tulajdoni joguk a halasztó feltétel bekövetkezésével, vagyis F. H. halálával hatályba lépett; minélfogva az életbiztosítási összeg néhai F. H. örökségét nem képezvén, az nevezett örökhagyó adósságai miatt le nem foglalható, s illetve végrehajtás alá vehető nem volt. (9523/1885. Gr. Dt. III. 8.) Habár az 1881: LX. t.-c. 66. §. első bekezdése csakis azokról az esetekről rendelkezik, melyekben az életbiztosítási kötvény valamely meghatározott személy vagy az örökösök nevére szól, az előmutatóra szóló életbiztosítási bárcának jogi természetéből folyólag még sem szenvedhet kétséget, hogy a kérdéses kötvény a biztosított hagyatékához tartozónak csak akkor volna tekinthető, ha felperes kimutatta volna: hogy az a biztosított haláláig annak kizárólagosan birtokában volt, anélkül, hogy annak átruházása iránt élők közti jogügylet útján rendelkezett volna, illetőleg ha a fennforgó esetben igazolta volna, hogy az még néhai K. A. által elzálogosíttatott, s hogy azt a zálogtartó a néhai K. A. nevében birlalja, mert csakis ily körülmények mel-