Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

XXIII olvasható és könnyen áttekinthető legyen, amelyben az egyes jogtételeket keresgélés nélkül hamarosan meg lehet találni". (Szászy: i. m. 20. 1.) Ami pedig a kódex nyelvét illeti, ebben annak megalkotói azt a célt tűzték maguk elé, hogy ,,a szabályok könnyen megérthető, világos formulázásban jussanak kifejezésre olyan nyelvészetileg is magyar nyelven, amely a magyar észjárásnak és gondolkodásnak megfelel és amelyet nemcsak a szakjogász, hanem lehetőleg minden intelligens ember megérthet". (Szászy: i. m. 20. 1.) Az öröklési jogban ez a célkitűzés igen nehéz feladat elé állította a törvényszerkesztőt, mert a szabályozandó joganyag sok helyütt igen nehéz és elvont s ha ehhezképest elkerülhetetlenül akadnak is egyes nehezen érthető §-ok (mint pl. a 2043. §.), éppen az öröklési jogi részt tekinthetjük magyarosság, világosság és érthetőség szempontjából a kódex legszerencsésebb szövegezésű részének. Ez sok tekintetben annak is köszönhető, hogy úgy az egyes §-ra való hivatkozásokat, mint a §-ok egész sorozatára vonatkozó és így még nehezebben áttekinthető utalásokat szinte teljesen kiküszöbölték és a könnyebb tájékozódást címfeliratokkal is előmozdították, úgy, hogy a kódex egyik részében sem tűnik fel annyira kellemesen a Mt. ilyen vonatkozású fölénye a bizottsági szöveggel szemben, mint éppen a negyedik címben. Mindezek a körülmények nem kis mértékben járultak és járulnak is állandóan hozzá a kódex népszerűsítéséhez és formális törvényerőre emelkedés nélkül is haladó recepciójához. Itt említjük meg, hogy a Mt. terminológiájában is messzemenően konzervatív, amennyiben a meggyökerezett és általában használatos jogi mükifejezéseket alkalmazza és ezektől csak nagyon kevés helyen tér el, amennyiben az érdemetlenség helyett méltatlanságról, lemenők helyett ivadékról, felmenők helyett elődökről, az özvegyi jog korlátozása helyett annak megszorításáról, hitbizományi helyettesítés helyett utóörökösnevezésről, dologi és elöhagyomány helyett közvetlen és felülhagyományról beszél és a hagyatéki birtokos helyett az álörökös kifejezést használja. II. Ami már most a Mt. negyedik címében a mai joggal szemben mutatkozó újításokat és módosításokat részletesen illeti, ezek tekintetében utalunk az egyes