Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

Mt. 1795—1811. §§. Agi öröklés. 125 gyakorlat, lásd: E. H. 227. sz. és több határozatot fentebb a Mt. 1795. §-nál.) A nő külön vagyonának kielégítéséül a férj hagyatékából átengedett vagyon ági értékkel nem terhelhető, mert a nő tekintet nélkül a hagyaték öröklött vagy szerzett mivoltára, a hagyatékból való teljes és elsősorban való kielégítését követelheti és ebben az ági vagvon hiánya miatt nem korlátozható. (702/1914. MD. IX. 227.) Ha a nő az ági vagyont képező ingatlan felerészét közjegyzői okirat alapján férje nevére iratja, úgy ebben félreismerhetetlenül nyilvánul az ő ajándékozási szándéka, minélfogva ezen vagyon a férj szerzeményi vagyonának tekintendő s ebben leszármazók nemlétében a férj szülei, illetve öregszülei, illetőleg ezek leszármazói vannak hivatva öröklésre. (8496/1903. EH. 3. I XVII. 268.) 4. Vélelem a hagyaték szerzeményi jellege mellett. Az általános örökössel szemben a vagyonnak ősi voltát az ezt állító s ennek alapján ági öröklést igénylő tartozik bizonyítani. (1257/97. Állandó gyakorlat.) A hagyatéki vagyon szerzeményi minősége mellett fenforgő vélelem ellenében felp. tartozott bizonyítani azt, hogy örökhagyó hagyatékában oly vagyon foglaltatik, amely felp. és örökhagyó közös törzsétől származván, ezen tény és vérségi kapcsolatnál fogva oldalági öröklés tárgyát képezi. (K. 1889. szept. 11. 4.) — Azonos: 1888. ápr. 17. 6765/87. — 3417/85. — 1903. szept. 17. 6302/1902. — 1905. febr. 15. 7377/1904.) A hagyatéki vagyonra nézve az a jogi vélelem forog fenn, hogy szerzeményi minőségű s e vélelem ellenében azt, hogy a hagyatékban ági vagyon foglaltatik, az tartozik bizonyítani, aki mint ági öröklésre hivatott az ágra visszaszállandó vagyont vagy annak értékét igényli. (7335/1903. Gr. II. 118.) Olyan esetben, midőn a családi kapcsolat és az ági érték okiratilag nem igazolható, nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ezek a tények tanúk vallomásával bizonyíttassanak. (Rp. I. 2617/1915. MD. IX. 297.) A közeli rokonok között létrejött vagyonátruházás ingyenességének a vélelme csak a kötelesrészre jogosultak javára a kötelesrész iránti igény érvényesítése esetében áll fenn, amihez képest az örökhagyó által a szüleitől szerzett vagyon átruházására vonatkozó okirat tartalmával szemben az örökhagyó ily vagyonára ági öröklést érvényesítő felet terheli annak a bizonyítása, hogy az örökhagyó szerzése ingyenes volt. Amíg ugyanis egyfelől indokolt az, hogy a kötelesrészhez való igény csorbítatlan kielégítése az örökhagyó intézkedéseivel szemben fokozottabb védelemben részesüljön, — addig másfelől az ági örökös javára az ági öröklés iránti igény érvényesí-