Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

120 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. örökhagyó hagyatékában bármely okból meg nem található, úgy az ági vagyon hiányzó része a szerzeményből készpénzben kiegészítendő. (4727/1904. Dt. 4. f. II. 119.) Az id. törv. szab. 10. §-ának utolsó bekezdése szerint csak az az érték a szerzemény, tehát csak az az érték lehet külön a szerzeményi öröklésnek a tárgya, amely az apai és anyai ágról hárult vagyon értékét meghaladja. Ebből következik, hogy az öröklés szempontjából közömbös, hogy a hagyaték ténylegesen minő vagyonrészből alakult, tehát hogy van-e a hagyatékban oly vagyon is, amely az örökhagyónak adásvétel útján szerzett vagyona, mert a hagyatékban szerzeményről jogilag csak akkor lehet szó, ha az apai és anyai ágról hárult vagyonérték teljes fedezetet nyervén, ezt meghaladó vagyonérték mutatkozik. (7977/906. MD. I. 173.) A hagyatéknak az ági érték terhét képezi és az a szerzeményből az ági örökösnek elsősorban megtérítendő. (P. I. 1833/ 1909. MD. III. 228.) Az ági örökös az elhalt szükségörökös kötelesrészét tevő értékből csak azt a hányadot követelheti, mely a szükségörököst az ági vagyonból kötelesrész címén illette. Ellenben a szerzeményi vagyonból kijáró kötelesrész-jutalékra az ági örökösnek törvényes örökösödési joga nincs; sem pedig a hiányzó ági vagyon a leszármazó kötelesrészébe jutott szerzeményi értékből nem pótolható. (2541/1912. MD. VII. 37.) Közszerzeményröl csak akkor lehet szó, ha a házastárs vagyona meghaladja a különvagyon értékét, szerzeményről az öröklés szempontjából pedig csak akkor, ha a hagyaték meghaladja az ági vagyon értékét. (Rp. VII. 121/1915. MD. IX. 269.) Állandó bírói gyakorlat szerint a természetben már nem létező ági vagyon értéke mindig hiánytalanul adandó ki a hagyatékból, ha az ági vagyon értékét meghaladó szerzeményi vagyonból örökhagyónak a tartozásai fedezhetők. (Rp. VII. 306 1915. MD. IX. 270.) Szerzeményi vagyont csakis a hagyatéki terhek levonása és a természetben meg nem levő ági vagyon értékének pótlása után a hagyatékban fennmaradt felesleg képez. (P. I. 5725/1916. MD. XI. 94.) Az ági öröklés tárgya csak a túlélő házastárs esetleg hiányzó különvagyonának pótlása után fennmaradó vagyon lehet. (C. 7187/1927. J. H. VI. 34.) Az örökhagyó hagyatékában maradt házas belsőség az örökhagyó szerzeményi vagyona volt, amely fele részben közszerzemény címén illette örökhagyó hátrahagyott házastársát, fele pedig hitvestársi öröklés címén szállt rá. Ez a szerzeményi vagyon azonban a hiányzó ági vagyonért egészben felel, bár annak felére örökhagyó hátrahagyott házastársa közszerzeményi igényt támaszthatott.