Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

116 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. ingyenessége a fellétele, nem lényeges kelléke azonban az, hogy a juttatás örökség fejében történjék. (C. I. 1357/1930. MD. XXV. 134.) Az örökhagyót, mint kedvezményezettet illető kiházasitási egyletbeli nászjutalék, mely az örökhagyó atyjának, mint egyleti tagnak befizetéseiből alakult, nem szerzeményi, hanem ági vagyon. (4096/1910. MD. V. 46.) A törvénykezési gyakorlat szerint a kisebb alkalmi ajándék az ági vagyon körébe nem tartozik. (P. I. 3985/1920. MD. XIV. 31.) A kiskorúak az őket megillető 9 hold 657 négyszögöl helyett az osztály folytán 12 hold 156 négyszögölet kaptak. Ennek ellenére azonban meg kellett állapítani, hogy az osztály folytán kapott 12 hold 156 négyszögölet cserébe kapták az eredetileg a nagyszülők által nekik ajándékozott ingatlanok helyett, mert az a körülmény, hogy a kiskorúak mintegy 2lA holddal többet kaptak, nem lényeges, arra való tekintettel, hogy az elcserélt ingatlanok értéke nem szükségképpen egyenlő és így területük is eltérhet egymástól. Az alperes vitatta ugyan, hogy a kiskorúak az osztályba kapott ingatlanokért ellenértéket adtak és mint ilyet megjelölte a nagyszülők részére természetben kiszolgáltatandó járandóságot és az átvállalt takarékpénztári terheket. A járandóságok azonban ellenértéknek nem tekinthetők, mert azok az ingatlanok jövedelméből kikerültek, az állítólag az alperes által kifizetett 4727 és 4180 K banktartozás pedig a fizetés idején csak mintegy 100 ar. K értéket képviselt, — mely az ingatlanok terjedelméhez arányítva olyan csekély összeg, hogy ezt sem lehet olyan ellenértéknek tekinteni, mely a csere megállapítását befolyásolná. Amennyiben meg lehet állapítani, hogy az alperes a kérdéses összegeket valóban kifizette, úgy az alperes az örökös társaitól igényelheti annak aránylagos megtérítését. Minthogy a kifejtettek szerint az örökhagyóra a peres ingatlanok a nagyszülőktől hárultak, — ennélfogva az ági öröklés szabályai szerint oda szállnak vissza. A nagyanyai részt azonban a fellebbezési bíróság tévesen határozta meg, mert a nagyanyától hárullnak csak azt lehet tekinteni, amit ő az ajándékozási szerződéssel ruházott a kiskorú unokákra, nem pedig azt, ami a csereszerződés tárgyát tevő ingatlanokból valamikor a nagyanyáé volt. A különböző vagyonátruházások alkalmával ugyanis a gyermekek vegyesen kaptak nagyapai és nagyanyai ingatlanokat, amelyek közül a csere alkalmával a kiskorúak többet kaplak a nagyanyai ingatlanokból, mint amennyit a nagyanya eredetileg reájuk ruházott. Minthogy azonban közömbös az. hogy a kiskorúak milyen eredetű ingatlanokat kaptak az ági helyett cserébe, mert a csere folytán ágivá válik a cserébe adott ingatlan akkor is, ha ez