Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

114 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. nemcsak közös elődtől ered, hanem a közös előd és az örökhagyó közötti ingyenes hárulásaiban is mindig az igénylők és az örökhagyó közös elődének ágán, az ő leszármazottjainak tulajdonában maradt és idegen ágra át nem ment. (Curia: 1. 3320/1930., MD. XXV. 113.) Az ági hárulás szempontjából ingyenes az olyan átruházás, amelynek ellenében az örökhagyó az átruházónak a tartozásait átvállalta. (Curia: III. 368/1931., MD. XXV. 99.) Ha az egyik örökös örököstársait készpénzzel kielégíti és így azok örökrészét megvásárolja, az örököstársaktól megvett rész a kielégítést teljesítő örökösnek szerzeményi vagyona lesz. (Curia: I. 8266/1928., J. H. IV. 806.) E. H. 567. sz.: Amidőn a közös törzsről szálló vagyon a közös törzs egyik leszármazójáról végrendelet vagy ajándékozás útján a közös törzs egy másik leszármazójára hárul ugyan, de olyanra, aki a végrendelkező vagy ajándékozó után törvényes öröklésre hivatva nincs, az ekként hárult vagyonban a hitvestársi örökléssel szemben ági öröklésnek helye nincs. (P. I. 235/1922., PHT. 567.) A bírói gyakorlat alapján kialakult jogszabály értelmében nem tekinthető ági vagyonnak az olyan vagyon, amely közös törzsről származik ugyan, de olyan oldalági rokonról hárult az örökhagyóra, aki után az örökhagyó a háruláskor nem volna törvényes öröklésre hivatva. (P. I. 1528/1923., MD. XVII. 16. Ugyanígy: 3530/1912., MD. VII. 49.) Az ági vagyon, melyben testvérek osztozkodnak, olyan marad akkor is, ha egyik testvér elhal és osztályrésze, törvényes öröklés alapján, a másik testvérre száll. Ami tehát az oldalrokonokról ági örökség címén hárult az örökhagyóra, ági vagyonnak tekintendő arra az elődre, esetleg annak ágára, amelyből a vagyon törvényi öröklés címén hárult az oldalrokonra s erről az örökhagyóra. Nem ági vagyon, mi az örökhagyóra egy vele vérségi összeköttetésben nem álló egyén részéről ruháztatott át. (1884. nov. 6. 3057.) Az örökhagyóra oldalági rokonától élők közti ajándékozás útján hárult javak ági jellegének fennmaradása nem függ attól a feltételtől, hogy a megajándékozott az ajándékozó ági oldalrokonnak egyúttal közvetlen törvényes örököse is legyen. (P. I. 3113/1917., Mj. Dt. XI. 204.) (Ez a döntés az 567. sz. E. H. folytán túlhaladottnak tekinthető.) Az örökhagyó a peres ingatlanokat végrendelet nélkül csak Via részben örökölhette volna, minélfogva azok a felpere^ sekkel, az örökhagyónak atyjától származott oldalrokonaival szemben a m. kir. Kúria 567. számú elvi határozatában kifejezett jogszabálynál fogva csak Via részben tekinthetők ági vagyonnak 14/ir, részben pedig az örökhagyó szerzeményi vagyonának. (Curia: I. 1787/1929., J. H. IV. 1322.)