Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

102 Mt. 1790—1793. §§. Felmenők és oldalrokonok örökl. értéket az arra jogosultnak, mint singularis jogutódnak ki kell adnia. (A Mt. 1796. §-a itt is érvényben van, de nem az 1807. §.!) 4. Nem ugyan elvi, de szükségképeni eltérés a hitvestársi örökléssel szemben erészben csak annyiban mutatkozik, hogy míg a hitvestársi és az ági öröklés találkozásánál mindig másmás személy az egyetemes és különös jogutód, addig a felmenők és oldalrokonok öröklése esetében e kétféle jogosultak lehetnek egészben vagy részben ugyanazok, illetőleg részben mindig azonosak. Ennek oka az, hogy az ági öröklés (1. Mt. 1795—1811. §§.) éppen úgy, mint az ivadék és hitvestárs nemlétében beálló törvényes örökösödés, a felmenőket és az őket helyettesítő oldalrokonokat illeti, tehát a két öröklési kör voltakópen összeesik, illetőleg érintkezik. Ez a körülmény különösen szükségessé teszi, hogy e kétféle jogutódlás között éles különbséget tegyünk, annyival is inkább, mert az Ideigl. Törv. Szab. 10—12§-ai, melyek jelenlegi jogunkban mindkét intézmény alapforrásai, a kettőt együttesen összeolvasztva szabályozzák. 5. A törvénytelen (házasságon kívüli) gyermek csak anyjával állván törvényes öröklési kapcsolatban (1. Mt. 1788. §,. kapcsán 6. alatt), nála az apai és az apa ágán következő öszszee többi parentélák kiesnek. A kir. kegyelemmel törvényesített gyermek (1. ugyanott A.\ törvényes státusa nem hatván ki az atya rokonaira: az atya paTentélája örököl ugyan, de azon túl csak anyai ágon folytatódik az öröklés felszállása. Következik ez öröklési jogunk azon általános érvényű alapelvéből, hogy a törvényes öröklési kapcsolat szükségképen kölcsönös és viszonos. Ezen elv alól egyedüli kivétel az örökbefogadott gyermek (1. u.-ott 5.), aki örökösödik ugyan örökbefogadó szülei után, ezek azonban ő utána nem. Minthogy azonban az örökbefogadás a vérségi kapcsolatot meg nem szünteti: az örökbefogadott után vérszerinti felmenői, illetve oldalrokonai örökölnek. V. ö.: „Agi öröklés": Mt. 1795—1811. §§. Ideigl. Törv. Szab. 10. §. Leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán,, akár anélkül, az örökhagyóra hárult, az apai ágról szár-