Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

102 Mt. 1790—1793. §§. Felmenők és oldalrokonok örökl. értéket az arra jogosultnak, mint singularis jogutódnak ki kell adnia. (A Mt. 1796. §-a itt is érvényben van, de nem az 1807. §.!) 4. Nem ugyan elvi, de szükségképeni eltérés a hitvestársi örökléssel szemben erészben csak annyiban mutatkozik, hogy míg a hitvestársi és az ági öröklés találkozásánál mindig más­más személy az egyetemes és különös jogutód, addig a felmenők és oldalrokonok öröklése esetében e kétféle jogosultak lehet­nek egészben vagy részben ugyanazok, illetőleg részben mindig azonosak. Ennek oka az, hogy az ági öröklés (1. Mt. 1795—1811. §§.) éppen úgy, mint az ivadék és hitvestárs nemlétében beálló törvényes örökösödés, a felmenőket és az őket helyettesítő ol­dalrokonokat illeti, tehát a két öröklési kör voltakópen össze­esik, illetőleg érintkezik. Ez a körülmény különösen szükségessé teszi, hogy e kétféle jogutódlás között éles különbséget te­gyünk, annyival is inkább, mert az Ideigl. Törv. Szab. 10—12­§-ai, melyek jelenlegi jogunkban mindkét intézmény alapforrá­sai, a kettőt együttesen összeolvasztva szabályozzák. 5. A törvénytelen (házasságon kívüli) gyermek csak any­jával állván törvényes öröklési kapcsolatban (1. Mt. 1788. §,. kapcsán 6. alatt), nála az apai és az apa ágán következő ösz­szee többi parentélák kiesnek. A kir. kegyelemmel törvényesített gyermek (1. ugyanott A.\ törvényes státusa nem hatván ki az atya rokonaira: az atya paTentélája örököl ugyan, de azon túl csak anyai ágon folytató­dik az öröklés felszállása. Következik ez öröklési jogunk azon általános érvényű alapelvéből, hogy a törvényes öröklési kap­csolat szükségképen kölcsönös és viszonos. Ezen elv alól egyedüli kivétel az örökbefogadott gyermek (1. u.-ott 5.), aki örökösödik ugyan örökbefogadó szülei után, ezek azonban ő utána nem. Minthogy azonban az örökbefoga­dás a vérségi kapcsolatot meg nem szünteti: az örökbefogadott után vérszerinti felmenői, illetve oldalrokonai örökölnek. V. ö.: „Agi öröklés": Mt. 1795—1811. §§. Ideigl. Törv. Szab. 10. §. Leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték ere­jéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán,, akár anélkül, az örökhagyóra hárult, az apai ágról szár-

Next

/
Thumbnails
Contents