Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

82 Mt. 1788. §. Törvénytelen gyermek öröklése. nagyszámú jogtudósok részéről egyetlen szó sem esett a törvénytelen gyermekek öröklési jogáról, mi már magában eléggé bizonyítja, hogy a magyar jognak arra vonatkozó álláspontján az értekezlet változtatni nem kívánt, mert mivel sem indokolható az a feltevés, hogy az ellenkező szándék megfelelő kifejezést nem nyert volna. De kétségtelenül kitűnik ez magából az ideiglenes törvénykezési szabályoknak a törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezéseiből is. Azoknak 9. §-a szerint végrendelet nemlétében az örökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll és ha ezek közül egyik vagy másik nem élne, de törvényes maradékokat hagyott volna hátra, a reá jutandott osztályrészt ezek öröklendik. Az országbírói értekezlet tehát itt a régi magyar szokásjogot, mely az 1840: VIII. t.-c. 2. §-ában a jobbágyokra nézve törvénybe foglalt elismerést is nyert, nem változtatta meg, hanem fenntartotta addigi érvényében, mert annak 10. §-ában leszármazók alatt ezen §-nak megelőző 9. §-al való szoros összefüggésénél fogva csak a törvényes leszármazók érthetők, mit még világosabbá tesz a következő 11. §., mely szerint ,,ha az apa vagy anya, avagy közülök már egyik sem élne, a magyar törvények értelmében az apát az apai, az anyát az anyai ágon leszármazott oldalrokonok képviselik." Hogy pedig a magyar törvények értelmében, amelyekre itt kifejezetten történik hivatkozás, a törvénytelen gyermek végrendelet hiányában nemzőitől sem örököl, annál kevésbbé oldalágon, kétséget nem szenved. Az ideiglenes törvénykezési szabályoknak 4., 7. és 8. §-aiban használt ezen kifejezések alatt „leszármazó örökösök", „leszármazó egyenes örökösök" csakis azokat kell érteni, kik a 9. §. szerint törvényes öröklésre jogosultak, mert örökös fogalma alá csak öröklésre hivatott foglalható, mely kifejezés nem a vérségi kapcsot, hanem az örökösi minőséget jelenti. Az ideiglenes törvénykezési szabályokban egyetlen oly rendelkezés sem található, melyre bármely tág törvénymagyarázattal a törvénytelen gyermekek törvényes öröklési igénye alapítható volna. öröklési igény pedig csak tételes jogszabályra (törvény vagy szokásjog) alapítható, de sohasem törvényes tilalom hiányára. Törvénykezési gyakorlatunk azonban régen elhagyta hazai jogunknak a törvénytelen gyermekekre vonatkozó ezt a merev álláspontját, mely sem a közfelfogással, sem a társadalom jogérzetével nem volt többé összeegyeztethető. A szokásjog volt az az egyedüli jogforrás, amelyre támaszkodott, vagyis az a jogforrás, mely a nép általános jogi meggyőződésének jogalkotó erejében a korszellemnek a jogszabályokat átalakító és fejlesztő hatásában közvetlenül nyilvánul.