Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1778. §. Lemondás. 39 1877: XX. t.-c. (a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről): 20. és 113. §§. utolsó bekezdése (azonos szöveg) : A szokásos alkalmi ajándékozások kivételével azon jogügyletek, melyek által a kiskorú visszteher nélkül köteleztetnék, vagy jogokról visszteher nélkül lemondana, .... a gyámság vagy gondnokság alatt állóra nézve gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. Minthogy az árvaszék oly osztályegyezséget hagyott jóvá, mely szerint a kiskorú törvényes öröklési jogáról mondott le s csak 600 K végkielégítési összeget kapott; az ily jogról való lémondás azonban az 1877: XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében gyámhatósági jóváhagyás esetén sem kötelező, ez okból a gyámhatóságilag jóváhagyott osztályegyezség érvénynyel nem bír. (2454/1910. Staud 113. 1.) Örökhagyó R. Sz. gyermekei a végrendelet és osztály érnyességét jogosan támadhatják meg, mert .... a gyámhatóság által jóváhagyott egyezség által a kiskorúak az eredetileg érvénytelen végrendeletet elfogadván, minden visszteher nélkül lemondottak a törvényes örökösödés alapján kizáróan őket megillető hagyatéki vagyon feléről. (1870/1910. Staud 113. 1.) Nemcsak a teljesen visszteher nélküli, hanem az oly joglemondás sem kötelező a kiskorúra, melynél a nyert ellenérték és a lemondott jog előnyei közt a közönséges életfelfogásokhoz mért aránytalan különbség mutatkozik a kiskorú hátrányára. Azon kérdés eldöntésénél, hogy fenforog-e ily aránytalanság, nemcsak a közvetlenül anyagi értékben nyújtott, hanem azon egyéb érdek is mérlegelendő, amely a szerződő felekre nézve a szerződéskötés idejében fenforgott és figyelembe vétetett, amiért is nem támadható meg az 1877: XX. t.-c. 113. §-a alapján a gyámhatóság által is jóváhagyott oly egyezség, amelyben a kiskorú a hagyatékból törvényes öröklési jog alapján való részesedésről lemond, amidőn ennek javára esik, hogy örökrésze készpénzben s nem a hagyatéki vagyonból fizettetik ki s amidőn az egyezség megkötésével egy bizonytalan kimenetű pert is elkerült. (486/1905. Staud 113. 1.) Az 1877: XX. t.-c, 20. §-ának, különösen a törvényszakasz utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint, a kiskorú örökségéről még a gyámhatóság jóváhagyásával sem mondhat le hatályosan, mert az ilyen jogfeladáshoz teljes szerződő képesség szükséges, amelynek hiányát sem a kiskorú törvényes képviselőjének, sem a gyámhatóságnak jóváhagyó hozzájárulása nem pótolja. Ezért a kiskorúnak az a jogügylete, amellyel 1000 K ellenében az őt anyja jogán nagyanyja és nagyatyja után megillető örökségéről, tehát törvényes osztályrészéről is lemondott és amellyel egy időben összes örökségi igényeit nagyatyja második feleségére átruházta, jogilag hatálytalan, annak ellenére,