Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1772. §. Lemondás az öröklésről. 33 tetszése szerint kizárhatja bármelyik törvényes örökösét az öröklésből és e tekintetben csak a kötelesrészre (valamint bizonyos íokig az özvegyi jogra) való igény szab gátat a végrendelkezési szabadságnak, sőt a Mt. — mai jogunkkal megegyezően — kifejezetten elismeri az örökhagyónak azt a jogát, hogy bárkit (az államkincstár kivételével) kirekeszthet a hagyatékában való törvényes öröklésből (1769. §. 4. pontja, 1783. §.) mégis fenntartja a Mt. a törvényes öröklésről való lemondás intézményét, melyet élő jogunk sem tekint feleslegesnek, mert népünk szívesen és gyakran él vele. A kötelesrészről való lemondásnak pedig határozott gyakorlati jelentősége is van, mert ezzel a kitagadás célja a formális és mindig megbélyegző kitagadási aktus nélkül és minden további jogvitát kizáró módon érhető el. Az öröklésről való lemondás csak szerződéssel történhetik (P. I. 5830/1925. MD. XX. 22.); — csak akkor hatályos, ha világos és határozott (1891. jún. 9. — 9969/1890.), hogy ahhoz semmi irányban kétség ne férjen (1905. nov. 14. — 3050.). A jog mindaddig fennállónak tekintendő, amig arról a jogosított világosan é9 határozottan le nem mond, amiért is az örökségről való lemondásnak arra nézve, hogy jogi hatálya legyen, olyan határozottnak kell lennie, hogy ahhoz semmi irányban se férjen kétség. (P. I. 5364/1911. MD.. VI. 147.) Bizonyos összegnek örökség címén fentartás nélkül elfogadásából nem lehet következtetni az örökség többi részéről való lemondásra. A bizonyítás a lemondásra hivatkozót terheli. (2624/ 1899.; 3523/1902.) Az öröklésről való lemondás szoros értelemben csak akkor forog fenn, ha a lemondást tárgyazó szerződés az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló örökös és az örökhagyó közt jött létre. (5879/1903. Dt. 3. f. XXVII. 115.) Valamely jogról való lemondás mindig szoros magyarázató lévén, az erre célzó kifejezések jobban ki nem terjesztethetnek mint amennyire a szavak vagy tettek terjednek. (2534/ 1893. Staud 149. 1.) Az öröklésről való lemondás akkor is érvényes, ha ellenérték nélkül történik. (P. I. 2941/1925. PJE. I. 74. 1.) Az öröklésről lemondó szerződést tévedés címén az ellenérték csekély volta miatt nem támadhatja meg a lemondó fél, akinek módjában volt az örökhagyó vagyoni viszonyai felől tájékozódni. (P. I. 3101/1910. MD. VIII. 156.) Ugyanígy: P. 3105/ 1913. Grill XVI. 886. A. lemondás harmadik, az arra vonatkozó okirat kiállításában részt nem vett de azt a lemondótól átvevő személy javára is érvényesen eszközölhető. (Szeg. t. 1895. márc. 13. 112.) Dr. Fabinyi : Öröklési jog. 3