Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

30 Mt. 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. I. R. 39. c.) a hazai jogrendszerben bekövetkezett átváltozás folytán elavultak. (1887. ápr. 14. — 5940.) Az állandó bírói gyakorlat értelmében az a nő, aki a férjét megölte, a férje hagyatékából járó semminemű anyagi előnyben, tehát sem végrendeleti juttatásban, sem özvegyi jogban nem részesülhet és a férje hagyatékában való birtoklása kezdettől fogva rosszhiszeműnek tekintendő. A felebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt, amikor kimondotta, hogy a férjgyilkos alperes, mint érdemetlen, a férje után való öröklésből kiesett és a kereseti ingatlan birtokát a felperesnek, mint az ingatlan tulajdonosának és olyannak, aki az alperest a birtoklás és használat jogában közvetlenül követi, az ingatlannak összes beszedett hasznával együtt kiadni tartozik. (P. I. 8022/1926. J. H. II. 930.) E. H. 206. sz.: Érdemetlen a férje hagyatékában való öröklésre az a nő, aki a házassági kötelék tartama alatt más férfival házasságra lép. Az érdemtelen az örökhagyó végrendelete alapján sem örökölhet. Indokok: A régi hazai törvények célzatának s az azokban nyilvánuló elvi alapnak megfelelően kifejlődött joggyakorlat a házastársaknak a házaséletet etikai alapjában megtámadó cselekményeit a büntető úton kiszabandó büntetésen felül még magánjogi következményekkel, nevezetesen a hitvestársi viszonyból eredő jogok elvesztésével is sújtja s ebből folyólag a házasság erkölcsi alapját durván megsértő ilyen cselekményeket a hitvestárs vagyonában való örökösödéstől megfosztó esetek közé sorozza. A. közokiratot képező házassági tanúsítvánnyal bizonyítva van. hogy alperes férjének, az örökhagyónak, 1905. május 9.-én bekövetkezett halála előtt több mint négy hónappal: 1905. január hó 20-án tehát amidőn még az örökhagyóval érvényes házassági kötelékben állott, — Newyorkban, Amerikában magát özvegynek adva ki, az érvényes házasság megkötésére rendelt alakiságok megtartása mellett P. Á,-val újból házasságra lépett. Minthogy pedig alperesnek ez a cselekménye az örökhagyóval fennállott érvényes házasság erkölcsi alapját durván megsértette, az örökhagyó után örökösödésre érdemtelennévált és a végrendelet, amellyel az örökhagyó alperest mint hitvestársát hitvestársi kötelességek megjutalmazásául kívánta örökösévé tenni, hatályát vesztette. (P. 220/1909., P. H T 206 MD. III. 134.) Joggyakorlatunk szerint az, aki valamely végrendeletet eltitkol vagy e1 sikkaszt, az öröklésből mint érdmetlen ki van zárva. (403/1895. Staud 148. 1.) ^ Ha a nő a férj után maradt végrendelet felfedezésére irányuló és elfogadott esküt le nem teszi (most már Pp. 373. §. szerint esküalatti kihallgatásról lehet csak szó), úgy ő a végrendelet eltitkolása vagy megsemmisítése folytán mint érdemetlen