Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

28 Mt. 1770. §, Méltatlanság az öröklésre. Az id. törv. szab. 7. §-ának ut. bek. értelmében a szülők gyermekeiket érdemetlenségi esetekben az örökségből kitagadhatják s a szülő halálát okozó szándékos sértés a legsúlyosabb érdemetlenségi eset. Igaz ugyan, hogy a törvénynek most említett intézkedése az örökhagyó akaratától tétetik függővé, a bűnügy adatai szerint azonban az örökhagyó az alp.-től szenvedett sértések után rövid idő múlva meghalt és a vizsgálóbíró által történt kihallgatáskor csak annyit tudott kinyilatkoztatni, hogy az alp. megbüntetését kívánja; amiből az tűnik ki, hogy az örökhagyó a sértés után végrendelkezésre már képes nem volt s ezzel szemben alperes az ellenkezőt be nem bizonyította. Olyan esetben pedig, midőn az örökhagyó az örökös bűnös cselekménye következtében végakaratát nem érvényesítheti és ekként az id. törv. szab. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségbea részesíteni a törv. célzatával össze nem egyeztethető; általános jogszabály lévén, hogy a bűntett a tettes előnyére jogforrás nem lehet. (1895. jan. 31. — 11.595.) Régi törvényeink hatálya az 0. É, 1. §. értelmében visszaállíttatván, azoknak rendelkezései a változott viszonyoknak megíelelőleg alkalmazandók és a bíróság, melynek kezében a törvény holt betűinek élni és a viszonyokhoz alkalmazkodni kell, van hivatva arra, hogy azon célokat, melyeket a törvény oltalmába vett, a régi törvény intentiójához képest a változott jogélet és változott viszonyok között is védelemben részesítse és a törvényhozó akaratát a viszonyok változtával is megfelelő érvényre emelje. Régi törvényeink, habár azoknak a Hk. I, r. 105. címének magánjogi tekintetben ma is érvényben levő intézkedésén kívül, a Hk, 14. és 16. címének, valamint a Hk. II. r. 43. címének és az 1625: VI. t.-c-nek az 1723: XI. t.-c. által már enyhített azon rendelkezései, melyek a hitvestárs meggyilkolását az örökösödés fonalát megszakító hűtlenség esetei közé sorozták, mind a büntetőjogi minősítés, mind magánjogi beszámítás tekintetében változást szenvedtek is: félre nem magyarázható módon fejezik ki azon célzatukat, hogy a házastársak azon cselekményeit magánjogi következményeikben az örökösödésre is kiható eszközökkel is sújtani és megtorolni kívánták. Régi törvényeink tehát a mai jogfelfogásnak megfelelő tüzetes intézkedés hiányában is elegendő elvi alapot nyújtanak arra nézve, hogy a házasság erkölcsi alapját sértő cselekedetek durvább nemei a hitvestárs vagyonábani részesülés előnyétől megfosztó okok közé sorozhatok legyenek és ha a régi kor felfogásához képest a bűnös cselekménnyel előző vagy utólagos viszonyban levő cselekmények mérlegelésénél a bírónak nagyobb tért engedvén, a bűntettel közelebb vagy távolabb kapcsolatban hozható cselekmények beszámítása tekintetében tüzetes intézkedést nem tartalmaznak is, kell hogy a változott jogélet és változott viszonyok között a bíróság védelembe vett cél szempontjából és a törvény szelleméből önállólag állapíthassa meg azo-