Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt, 1770. §. Méltatlanság az öröklésre. sza nem tér. 1. §. Sőt az ő családfája vagyis nemzetségének kiágazása a hűtlenség gyalázatára és megutáltatására és a szeplőtlen hűség jeles erényének dicséretére, a jószágok háramlása tekintetében, reá nézve örökre idegenné válik. Azonban értsd itt a már született fiakat és nem azokat, akik azután születnek. Mert az atyjának elmarasztalása és a hűtlenség vétkébe bonyolódása után született fiak az apai jogokban (ha atyjok a király kegyelmét és még jószágainak uralmát is megnyerte) teljes joggal örökösödnek. 2. §. Ez a királyi kegyelem azonban az ő nemzetsége kölcsönös örökösödésének, kivéve az elmarasztalás után nemzett fiait, a jószágok háramlására nézve, semmi hasznára sem leszen. És a királyi kegyelem a több előbb született fiukat és nemzetségi atyafiakat az elmarasztalttal élőbben fennállott öröklési állapotba vissza sem helyezi, hacsak a jószágok háramlása iránt egymásközt bevalló levelekben újra kölcsönösen nem szerződnek s erre királyi jóváhagyást nem nyernek. Mert az elenyészett és elveszett örökösödés csak ily módon és nem másképen éled fel és ujul meg. 3. §. A főbenjáró ítélet által pedig a fekvő jószágok és birtokjogok tulajdona és öröksége nem vesz el; hanem, ha valamely elitéltet kivégeznek, akkor minden fekvő jószága és birtok joga egyenesen fiaira, (ha vannak neki) vagy közelebbi atyafíaira vagy más törvényes utódaira háramlanak. V. ö. még Hk. I. R. 43. c, 1625: VI. t.-c, 1723: XI. t.-c. A felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy érdemetlenségről csak a Hk. I. R. 52. és 53. címeiben felsorolt kitagadási okok valamelyikének fennforgása esetén lehet szó, téves, mert az érdemetlenség esetei a kitagadási okokkal nem azonosak. (P. I. 1996/1927. J. H. II. 517.) E. H. 205, sz.; Az, aki az örökhagyót megölte, mint érdemtelen, az örökhagyó után nem örökölhet. Az érdemtelen az örökségből kiesik s úgy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt halt volna el. Az érdemtelenek törvényes örökösei örökölhetnek azután, aki után érdemtelenség miatt az érdemtelen nem örökölhet. — Az indokolásból: Hazai tételes törvényeink arról, hogy az, ki az örökhagyó elleni gyilkossági büntettet követett el, a meggyilkolt után az öröklési jogból, mint érdemetlen kizárva lenne, határo-