Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

8 Mt. 1765—1766. §§. Hagyaték. megszűnvén, ezeknek kitörléséhez a jogosított fél elhunytának kimutatása elegendő. Az életjáradék szintén megszűnik ugyan a jogosult fél halálával, de minthogy az életjáradék erejéig bekebelezett zálogjog egyúttal a lejárt és esetleg hátralékban levő részleteknek biztosítására is szolgál, a jogosult fél elhúnytának igazolása magában véve az életjáradék erejéig bekebelezett zálogjog kitörléséhez elegendő alapot nem szolgáltat. (Győri Tábla: 543/1891. Gr. Dt. I. 777.) Közös haszonélvezet esetén, ha a szerződésben nincs intézkedés arra nézve, hogy ha a haszonélvezetre jogosított egyik fél elhal, a másik felet az egésznek haszonélvezete megilleti-e, az vélelmezendő, hogy áz életbenmaradt felet csak a haszonélvezeti jog fele illeti. A haszonélvezetre jogosítottak egyike elhalálozása folytán annak joga a haszonélvezet tűrésére kötelezettnek javára megszűnt és nem ment át a haszonélvező társra. (5614/ 1888. Gr. Dt. I. 763.) Az örökhagyó által haszonélvezett ingatlannak az örökhagyó halálakor létező függő termése nem hagyaték, hanem a tulajdonosé. A függő termés előállítási költségei, melyeket a tulajdonos megtéríteni köteles, a hagyatékba tartoznak. (1030/ 1898.. 341/1899., 2355/1899.; Raffay: A magy. mjog kézikönyve, 3. kiad., II. köt. 496. 1. 2. jegyz.) A felebbezési bíróság ítéletében elfoglalt jogi álláspont szerint a kereset tárgyát képező követelés — vagyis a 400 frt. végkielégítéshez való jog J. J. vagyonának kiegészítő részévé vált s mint ilyen öröklés tárgyát képezheti. Ez az álláspont téves. Mert a végkielégítés csak úgy, mint a nyugdíj, az arra jogosított egyénnek részére rendelt oly segélyezés amely csakis őt illeti meg. amelyhez való joga, mint személyhez kötött jog át nem ruházható és az örökösökre át nem száll s amely mint követelés a jogosítottnak vagyonába csak megállapításával és öszszegének utalványozásával olvad be s örökösödés tárgyát ezek megtörténtével képezheti. — Mindezeknél fogva a felebbezési bíróság azt a jogszabályt, mely szerint az örökhagyónak személyéhez kötött igények az örökösökre át nem szállnak, megsértette akkor, mikor a J. J. személyéhez kötött végkielégítési igényt az örökösökre átszállónak mondotta ki és felpereseknek, mint J. J. örököseinek a J. J. vagyonába be nem olvadt végkielégítést megítélte. (Budapesti Tábla: I. G. 261/1900. Gr. Dt. III. 2.) (V. ö. 1919/1920. M. E. sz. rend. 12. §.) Közszerzemény csak fele részében hagyaték. — A közszerzeményi vagyon e fogalmánál fogva is csak a közszerzőknek közös tulajdonát s e vagyon fele alperesnek oly önálló és külön vagyonát képezi, miről örökhagyó végrendelkezni egyáltalán jogosított nem volt. (Pécsi törvényszék: 16.755/1900., Curia helybenhagyja. Gr. Dt. III. 6.) Az 1881: LX. t.-c. 56. §-ában foglalt rendelkezésből is kétségtelen, hogy az elhalt katonai személy után halálozási évne-