Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

XXII rendelhet ki, akinek a terhelt a kapott részesítést a teljesítésre fordítandó érték erejéig kiadni köteles. (1950. §.). Az Öe. 114. §-át fejleszti tovább a Mt. 2072. §-a, mely kiterjeszti azokat az eseteket, amelyekben a hagyatéki bíróság hagyatéki gondnokot rendel, A most tárgyalt körbe tartozó fontos újítás az is, hogy az utóörökösnek az előörökös bizonyos rendelkezéseihez szükséges hozzájárulása a hagyatéki bíróság által a 2159. §. eseteiben perenkívül pótolható és hogy az örökös mulasztása esetében a hagyatéki bíróság a kötelesrészre jogosultat perenkívüli kérelmére feljogosíthatja arra, hogy a hagyatékhoz tartozó bizonytalan, kétséges vagy vitás jogok érvényesítéséről vagy megállapításáról gondoskodjék. (2017. §.) Lényegileg a Pp. 381—386. §-aiban szabályozott előzetes szakértői szemle kérelmezésére vonatkozó jogosúltság kiterjesztése, tehát törvénykezési szabály az, hogy az utóörökös az örökség tárgyainak mibenlétét, állapotát és minőségét szakértők által saját költségén bíróság útján bármikor megállapíthatja. (2165. §.). Last not least hátránya mai öröklési jogunk szokásjogi jellegének a rendszer hiánya is és éppen ezért a Mt. egyik legnagyobb előnye, hogy könnyen áttekinthető rendszerbe foglalta a szétszórt joganyagot, Rendszerének világossága főleg abból ered, hogy egyes természetszerűleg előrebocsátandó általános szabályok (hagyaték, örökség és öröklés fogalma, öröklésreképesség, kiesés, méltatlanság és lemondás) után (I. cím) előbb az öröklés jogalapjait tárgyalja — törvényes öröklés (II. cím), végintézkedésen alapuló öröklés (III. cím) és kötelesrész (IV. cím) — és azután szabályozza az V. címben a fenti jogalapokon, illetve azok valamelyikén beállott öröklés jogi hatásait és pedig az örökség és hagyomány megszerzését, az örökös és hagyományos helyzetét a hagyatéki hitelezőkkel szemben, valamint az örökösök helyzetét egymás között és végül az örökösödésből eredő követelést az álörökös ellen a hagyaték kiadása iránt. Ilyen módon sikerült is megvalósítani a kódexnek azt a feladatot, hogy ,,az óriási joganyagot, amelyet felölel, a szabályoknak tárgyi és logikai összefüggése szerint olyan tagolásban csoportosítsa és kapcsolja egybe, hogy az egész mű folyamatosan olvasható és könnyen áttekinthető legyen, amely-