Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

XVIII (2070. §.) adott meghatalmazásnál, az örököstársnak örökrészéről, mint egészről való szerződéses rendelkezésénél (2122. §.) és az osztályegyességnél (2127. §.). Néhány nem túlságosan lényeges módosítást tesz továbbá a végintézkedések alakszerűségei tekintetében, amelyek azonban ma is külön törvényben (1876: XVI. t.-c.) lévén szabályozva, nem származnak a mai szokásjogi rendszernek szükségszerű fogyatékosságaiból, úgy hogy ezeket itt nem soroljuk fel, hanem közülük csak az öröklési szerződés alakszerűségei tekintetében említünk meg két újítást. Az 1971. §. ugyanis rendes közvégrendeleti alakot ír elő, holott mai jogunk szerint az öröklési szerződés akár írásbeli magánvégrendelet formájában is érvényesen létrejöhet, viszont azonban a házastársak és jegyesek között házassági szerződésükkel kapcsolatban kötött öröklési szerződésnél megelégszik egyszerű közjegyzői okirattal, míg ma a végrendelet alakszerűségei (tanúk) ilyenkor is szükségesek; az öröklési szerződés visszavonásához való hozzájárulásra pedig, amelyre nézve élő jogunk nem tartalmaz alaki előírást, az 1982. §. öröklési szerződést vagy külön közokiratot kíván meg, illetve házastársak között megelégszik azzal, ha a hozzájárulást a másik házastárs végrendeletben jelenti ki. A szokásjogi rendszernek legfőbb fogyatékossága azonban nem az eddig felsoroltakban, hanem abban rejlik, hogy ,,a szokásjogi tételek esetenként alakulván ki, szükségképen hézagosak, egymással nem mindenben állanak szerves logikai kapcsolatban. Ennek következménye, hogy a szokásjogi intézmények csak a gyakorlati életben előfordult esetekben nyernek szabályozást, egyéb vonatkozásban pedig csonkák és kiépíttetlenek maradnak. Ehhezképest a kodifíkációnak a fennálló jog rendszerbe foglalásán és az elavult intézmények kiküszöbölésén felül fontos feladata a jogrendszerben mutatkozó hézagok kitöltése." (Szászy: i. m. 17. és 20. 1.) A Mt.-nek eme hézagkitöltő szerepe, illetve tartalma elsősorban arra irányul, hogy az élő jogban már meglévő, de hiányosan szabályozott intézményeket építi ki, teszi teljessé és pedig két irányban. Egyfelől ugyanis a már létező jogintézmény keretében annak kipróbált alapjaira támaszkodva, azokat olyan tételek megállapításával fejleszti tovább, amelyeknek megvalósítására tételes szabályozás hiányában a bírói