Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog. 149 ítélet jogerőre emelkedésével lép hatályba. (P. I. 7392/1926. — J. H. I. 273.) A bírói gyakorlat értelmében az özvegy a vitássá vált özvegyi jog rendezéséig a hagyaték birtokában maradhat. Minthogy pedig az özvegyi jog csak jelen ítélettel rendeztetett jogerősen, az özvegy a hagyatéki ingatlanokat a mai napig jogosan tartotta birtokában. Ebből folyóan tőle a mai napig elvont haszon nem követelhető. A mai naptól kezdve azonban birtoklása nem jogszerű, minélfogva a mai naptól kezdve a birtokba adásig elvont hasznot köteles fizetni. (P. I. 3617/1926. J. H. I. 2069.) Az özvegyet a teljes hagyaték haszonélvezete illeti mindaddig, amig özvegyi joga ítélettel nem korlátoztatik. (P. I. 3106/1926. Mjog Tára VIII. 8.) Védelem az özvegyi jogot csorbító hagyományok és meghagyások ellen. 1818. §. Az özvegy az őt akár mint örököst, akár mint özvegyi jogra jogosultat terhelő hagyományok és meghagyások teljesítését megtagadhatja, amennyiben teljesítésük a megszorított özvegyi jog mértékét csorbítaná. Csak a formailag új szabály, mert benne foglaltatik mai jogunk azon alapelvében, hogy az özvegyi jog megszorított mértékének megfelelő ellátás az özvegyet minden esetre megilleti. Az özvegy kiházasítási igénye. 1819. §. Új házasságra lépése esetében az özvegy méltányos kiházasítást követelhet az özvegyi joggal terhelt örökségből. A kiházasítás értéke nem haladhatja meg az özvegyi jog átlagos évi hozadékának kétszeresét. Mai jogunkban kiházasítás csak a nemes (és honoratior) özvegyének jár a Hk. I, r. 68. c. 2. §-a (1. az 1812. §-nál) alapján. Uj a 2. bek., melyben ,,a kétévi haszonélvezetnek mint maximumnak felállítása annak az esetnek az analógiájára történt, amikor az állami tisztviselő özvegye lemond a nyugdíjról". (Ptk. jav. ind. IV. 15. 1.) Mai szokásjogunk a kiházasí-