Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

128 Mt. 1812—1825. §§. Özvegyi jog (mértéke). taniát a másodszori férjhezmenetel nem korlátolja és alp.-t mindaddig megilleti a haszonélvezeti jog, amig él. (1895. ápr. 26. 8183/1894.) Haszonélvezet életfogytiglani téves bekebelezése mellett is megszűnik az özvegyi jog a második férjhezmenetellel, mert a felvett jegyzökönyvek tartalmából eltérő megbeszélések figyelembe nem jöhetnek és az átadó végzésnek a felek akaratán nem alapuló rendelkezése, jogok szerzésére alapul nem szolgálhat. (1899. máj. 25. 193.) Az özvegyi jogot terhelő jelzálogjog az özvegy házasságtalépésével akkor is msgszűnik, ha az özvegy a hitelezőjének megkárosítására irányuló célzattal lépett házasságra, hanem az csakis a károsodó alperes által az adós és a netán jogtalanul gazdagodó tkvi tulajdonos ellen indítandó külön pernek jogalapjául szolgálhat. (P. I. 1258/1917. MD. XI. 122.) Beszámítás. Az özvegyi ellátás egy tekintet alá esik a tartással, a tartási igény természete pedig megkívánja a teljesítést, miért is az ily igényekkel szemben azok különleges rendeltetése miatt nincs helye beszámításnak. (P. I. 1982/1925. MD. XIX. 69.) Az ajándékul adott vagyon az özvegyi jog kielégítésére csak azon esetben számítható be az özvegy terhére, ha az ajándékozási szerződésben az iránt kifejezett rendelkezés foglaltatik, vagy ha az ajándékozónak az a célzata, hogy az ajándék tárgya az özvegyi jog kielégítéséül beszámíttassák, a fenforgó körülményekből megállapítható. (2289/1910. MD. IV. 189.) Az özvegynek előre adott értékek az özvegyi jog szempontjából szintén betudás tárgyát képezik s az özvegyi jog azokra való tekintettel állapítandó meg. (1874/1903.) Az özvegyi jog mértéke. Az elhalt férj vagyonát még életében elajándékozta, ameiért az özvegy özvegyi jogán nem az átruházott ingatlanok haszonélvezetét, mely már az ajándékozás következtében alpereseket illeti, hanem elhalt férje társadalmi állásának és vagyonának megfelelő lakás és tartáshoz szükséges összeg megfizetését követelheti. (8042/1903. Dt. 4. f. I. 31.) A férjétől különélő nő részére jogerősen megítélt tartásdíj összegének mértéke egyszersmind az özvegy részére megítélendő lakás és tartás ellenértékének mérete is, amennyiben a tartás megállapítására irányadó tényezőkben változás nem állott be. (116/1911. MD. V. 152.) Az özvegy által a hagyatéki vagyonba eszközölt befektetések és hozomány címén követelt összegsk és ezek kamatai megfizetésére az örökösök mindaddig, míg a nekik odaítélt hagyatéki vagyont özvegyi jogánál fogva birtokában tartja és haszonélvezi, nem kötelezhetők. (1904. nov. 22. 4540/903.) A kir. Kúria adott esetben úgy találta, hogy az özvegynek ahhoz, hogy néhai férje társadalmi állásának és vagyoni viszo-