Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

114 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. tunk csak a házastársnak ajándékozott és utóbb visszahárult ingatlanra — mint leggyakoribb esetre — vonatkozólag hangsúlyoz, de általánosságban is érvényes, ami az 569. E. H. (1. alább) indokolásában is kifejezésre jut. E, H. 569. sz.i Ha a feleség ági jellegű ingatlanát ajándékozás címén a férjére ruházta, ezáltal a vagyon ági jellegét elvesztette, s ezt a jelleget azáltal sem nyeri vissza, hogy ugyanaz a vagyon a férj halála után hitvestársi örökösödés címén ismét a nőre száll vissza; aminek az a jogi következménye, hogy az ági vagyonban mutatkozó hiány a szerzeményi vagyonból csak az elidegenítés idejében fennforgott érték számbavételével pótlandó, de az ági jellegét vesztett és szerzeményivé lett ajándékozott vagyon az ági örökösnek természetben meg nem ítélhető. (1915. dec. 14. Rp. I. 6049/1915.) — Az indokolásban a tétel általánosabb fogalmazása is jelentkezik: Az ági jellegét elvesztett s ekként szerzeményivé vált ingatlan a netáni visszaszállás által ági jellegét újból fel nem ölti, aminek az a jogi következménye, hogy csakis az elidegenítés idejében fennforgott érték számbavételével pótlandó. Az örökhagyónak első férje, K. István, azon ténye által, hogy a (reá felp.-ékkel közös törzsről öröklés útján hárult) kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor felesége (az örökhagyó) nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, ezen javaslat ági természetüktől megfosztotta, az örökhagyó szerzeményévé válván, felp.-ek, mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személyek ez ingatlanokra igényt nem támaszthatnak. (1888. jun. 6. 8432. — 9540/91.) A helyszíneléskor a házaspár tulajdonául felvett ingatlanok mindaddig, amig a helyszínelés tévessége ki nem mutattatik, a tulajdonosul megnevezett házastárs szerzeményi vagyonául tekintendők akkor ís, ha az ingatlanok máskülönben a másik házastárs öröklött ági vagyonát képezték is. Az ilyen ingatlanok ági természetüktől megfosztatván, nem szállhatnak vissza arra az ágra, amelyről eredetileg származtak. (7111/98.) Az örökhagyó nagyatyjáról az örökhagyó atyjára hárult, de az atya által végrendeletileg nejének (az örökhagyó anyjának) hagyott vagyon a nagyapai és az apai ágra nézve ági jellegét annak ellenére is elveszti, hogy az örökhagyó anyja is azt a vagyont az örökhagyónak adta. Az ilyen ingatlanokban tehát ági öröklés címén csak az anya leszármazói örökölhetnek. (1899, nov. 4. 1540.) A férj által nejének ajándékozott vagyon a nő szerzeményét képezi és halála után abból az elidegenített ági érték a férjjel szemben is pótlandó. (3724/911. MD. VI. 50.) Az örökbefogadó atyáról az örökbefogadott gyermekre szállott vagyon ennek szerzeményi vagyonát képezi és abban az örökbefogadó anya, kinek az örökbefogadott gyermek után tör-