Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

100 Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés (redintegrácíó). leti tagnak befizetéseiből alakult, nem szerzeményi, hanem ági vagyon. (4096/1910. MD. V. 46.) A törvénykezési gyakorlat szerint a kisebb alkalmi ajándék az ági vagyon körébe nem tartozik. (P. I. 3985/1920. MD. XIV. 31.) E. H. 227. sz.i Ha az atya fiának oly módon vesz ingatlant, hogy annak tulajdonjoga közvetlenül a fiú javára kebeleztettetik be: ági értéknek a vételárként kifizetett összeg s nem maga az ingatlan tekintendő. (1911. január 12-én 4202/1910. P. sz.) Abban az esetben, ha az atya a fiának oly módon vesz ingatlant, hogy annak tulajdonjoga közvetlenül a fiú részére kebeleztetik be, ági értéknek a vételárként fizetett összeg és nem maga az ingatlan tekintendő és az ingatlanból, mint szerzeményi vagyonból, csak a benne fekvő ági érték térítendő vissza. (P. III. 4426/1926. J. H. I. 581. Ugyanígy: 1234/911. MD. V.; 2095/914. MD. IX. 30.; P. I. 2428/1922. MD. XVIII. 18.; P. I. 275/1925. Mjog Tára VII. 57.) Redintegrácíó. A szerzeményi vagyon fogalma és vélelme. 1796. §. Ági örökléssel a jogosult követelési jogot szerez a törvényes örökös ellen az ági vagyon kiadására. A hagyatéknak az ági vagyont meghaladó többlete mint szerzeményi vagyon a törvényes örökösé marad. A vélelem az, hogy a hagyaték nem ági, hanem szerzeményi vagyon. Ez a — fennálló jogunkkal megegyező — §, három tételt tartalmaz; amennyiben kimondja, hogy: 1. az ági örökös csak singularis successor, szemben a törvényes örökössel, mint egyetemes jogutóddal, amit kiegészít a Mt. 1811. §-a, mely szerint az ági öröklésre, amennyiben a törvény mást nem rendel, a hagyomány szabályait kell megfelelően alkalmazni; 2. a hagyatéknak csak az ági vagyont meghaladó többlete tekinthető szerzeményi vagyonnak és illeti a törvényes örököst; vagyis az ági vagyon értéke helyrepótlandó a szerzeményi vagyonból: amíg az ági vagyon értéke ki nem került, fogalmilag nincs szerzeményi vagyon; ez a redintegrácíó alapelve, amely az Ideigl. Törv. Szabályok 10. §-ában (1. az Mt. 1795. §-ánál) is kifejezésre jut, de ennél régebbi forráson: az 1723: XLIX. t.-c.-en (1. alább) alapszik;