Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényben. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. V. kötet. (Budapest, 1929)

Mt. 1795—1811. §§. Ági öröklés. 97 elhunytnak sem özvegye nem maradott, sem szüléi már életben nincsenek, a földesurat illetik. ld. törv. szab. 1. R. 10. §. Leszármazók hiányában az apa, az anya hivatvák öröklésre, mindenik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár anélkül az örökhagyóra hárult; az apai ágról származott vagyon az apára, az anyai ágról eredt vagyon az anyára szállván vissza. Ha a hagyatékból azon vagyon, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról szállott, ki nem kerülne: az apa és anya a hagyatékon azon érték arányában osztoznak, amely tőlük vagy águktól az örökhagyóra származott.... Ellenben ha a hagyaték túlhaladná azon értéket, amely az örökhagyóra az apai és anyai ágról került: ezen szerzemény a hitves társra száll, ennek nemlétében pedig az apa és anya közt két egyenlő részre oszlik. Az ági öröklés alapja a vér- és jogközösségen kívül egyedül a visszteher nélküli hárulás. (3838/1911. Dt. 3. f. XXII. 16.) Az ági örökösödésnek alapelve az, hogy a vagyon oda szálljon Vissza, ahonnan származott, továbbá, hogy az ági vagyonban csak az az ág (előd és leszármazói) örököl, amelytől a vagyon származott. (1878. okt. 24. 8283.) A javak közötti különbség nem azoknak a régi törvényeken alapuló ősi és szerzeményi természetéhez, hanem az ideiglenes törvényszabályzat 10. §-ában meghatározott ági és szerzeményi minőségéhez képest teendő meg. Eszerint pedig ági vagyon az, ami az örökhagyóra valamely szüleje vagy ágáról akár végrendelet folytán, akár anélkül hárult. (1873. dec. 5. 10.517.) Az ági vagyon fogalmához megkivántatik, hogy az azon személy tulajdonához, ilL hagyatékához tartozott legyen, akitől mind az örökhagyó, mind ennek oldalrokonai leszármaznak, vagyis az első szerzőnek csak leszármazói, nem pedig oldalrokonai zárják ki az örökhagyó másik ágán levő, iz szerint közelebbi rokonait. (1891. márc. 17. 9540/90.) Ha a hagyatéki ingatlan az örökhagyó nagyszüleitől törvényes öröklés útján hárult az örökhagyó nagybátyjára (apja testvérére) s erről végrendeleti öröklés alapján akként szállott az örökhagyóra, hogy a végrendelet szerint az örökhagyó apjára tekintettel, tehát ennek jogán jutott az örökhagyóra, az ingatlan ági minősége megállapítandó. (5708/1912. MD. VII. 169.) A felmenő rokonról hárult vagyon akkor is ági vagyon, ha az utóörökségkép száll át a lemenőre. (P. I. 2219/1924. MD. XVIII. 72. és Gr. XIX. 736.) Dr. Fabinyi : Öröklési jog. 7