Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. II. kötet. (Budapest, 1931)

162 Eljárás a házassági ügyekben. nélkül is ehntézhetők. Ezeket az igényeket a Pp. szerint a jelen cím első fejezetében foglalt szabályok értelmében kell tárgyalni és eldönteni. Az itt szóban levő vagyonjogi keresetek a házassági viszonnyal összefüggő egyéb igényekre, minit nevezetesen a hozomány és a közszerzemény kiadására vonatkoznak. Jelenlegi eljárási szabályaink szerint ezeket a kereseteket együtt kell a házasság kérdésével tárgyalni és eldönteni, míg más újabb per jogok szerint ezeket a kérdéseket nem lehet a házasság kérdésével összekapcsolni. A Pp. a középutat választja: nem teszi ugyan a vagyoni kérdések együtt tárgyalását kötelezővé, de nem is zárja ki annak a lehetőségét, hogy a felek vagyoni kereseteiket a házassági perben érvényesíthessék. A Pp. abból indul ki, hogy a félékre mindenesetre nagyon kívánatos, hogy a házassági viszony megszűnésével a közöttük feníorgó összes kérdések is egyszerre és végleg megoldassanak és hogy ne legyenek kénytelenek vagyoni követeléseik végett újabb költséges és gyakran felette kellemetlen és gyűlöletes perlekedésbe bocsátkozni. Azonban a Pp. számol azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel az együttes tárgyalás járhat és ezeket megfelelő rendelkezésekkel törekszik elhárítani. így nevezetesen a Pp. tekintettel van arra, hogy a vagyoni kérdések tisztába hozatala gyakran késlelteti a házassági perek elintézését, ami erkölcsi szempontból sem indokolható; tekintettel van továbbá arra is, hogy a házasfelek, akik a házassági perben cselekvőképesek, némelykor a vagyoni kérdésekre nézve megkívánt perbeli cselekvőképességet nélkülözik, valamint figyelemmel van arra is, hogy a vagyoni keresetek csak a házassági viszony megszűnésével keletkeznek, és hogy ehhez képest azok a házassági perben csak esetleg tárgyalhatók. Ezeken a szempontokon alapul nevezetesen a Pp. 690., 692., 693. és 694. §-a. Minthogy a Pp. szerint a törvényszék (500 K, tábla 3000 K) 2000 az ítélőtábla 5000 pengőt (Ter. 2. §. 5. c) pont) meg nem haladó értékű vagyoni perekben általában utolsó fokban ítél, nincs elfogadható indoka annak, hogy ha a vagyoni kérdést házassági perben vetik fel, a törvényszék és az ítélőtábla bíráskodása, illetőleg az ítélet elleni fellebbvitel megengedése szempontjából eltérő értékhatár legyen megállapítva. Ib. A bizottság indokoltnak találta, hogy a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi keresetek ne csak semmiségi, megtámadó, bontó és válókeresetekkel, hanem a házasság nem létezésének megállapítása végett indított keresetekkel is öszszekapcsolhatók legyenek; ezért a §. első sorába a „keresetekkel" szó után felvette a következő szavakat: „és a házasság nem létezésének megállapítása végett indított keresetekkel".