Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 32. §. 69 ack az oly ügylet, amely az alperes részéről kereskedelmi ügyletnek tekintendő. (Bp. kp. jb. megállap. 1915. febr. 6., Pdt. I. 89.). A könyvvezetés helyének illetékessége. 32. §. Bejegyzett kereskedőnek más kereskedővel szemben létrejött követelése, ha a felperes az arra vonatkozó könyvkivonatot bemutatja, az utolsó ügylet bejegyzésének keltétől számított két éven belül annak a helynek a bírósága előtt is perelhető, ahol az ügylet megkötésekor a könyvet vezették. A cégbejegyzés kitörlése ezt az illetékességet nem szünteti meg. Az a felperes, aki nyilvánvalóan jobb tudomása ellenére e §. alapján nem-kereskedőt von perbe, husz P-től 240 P-ig terjedhető pénzbirsággal büntetendő. Mi. A perjognak általános tétele, amelyet mindig és mindenütt elismertek, az, hogy az illetékességet rendszerint az alperesnek lakhelye állapítja meg. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy az alperes helyzetét rendkívül megnehezítené, ha a felperes őt bármely más bíróságnál beperelhetné. Ezen az általános elven az 1868: L1V. t.-c. 35. §-a nagy rést ütött, amikor kimondotta azt, hogy könyvkivonati és számlakövetelések bizonyos időn belül, bárkivel szemben azon hely bírósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek. Ámbár a bírói gyakorlat ezt a kedvezményt következetesen csak bejegyzett kereskedőknek adja meg, mégis az által, hogy ez az illetékesség mindenkivel szemben igénybe vehető, számos baj kútforrása lett. Egyes kereskedők megrendelés nélkül tömegesen küldöttek árukat a közönségnek és azután a vételárt saját bíróságuk előtt perelték; más kereskedők a megrendelésnek meg nem felelő árukat szállítottak, vagy túlzott vételárkövetelésekkel zaklatták a vevőket. Ha ez a követelés nem rúgott nagy összegre, a járatlan ember inkább megküldötte az összeget, semhogy távollevő helyen a bíróság előtt insgj2lenni legyen kénytelen, vagy előtte ismeretlen ügyvédet valljon. Különösen visszás, hogy ezt az illetékességet a külföldi, főleg osztrák kereskedők is igénybe veszik. A magyar állampolgárt könyvkivonati illetékesség címén bárhol külföldön perbe lehet idézni, habár a külföldi törvényhozások ezt az illetékességi okot nem ismerik. Ez az illetékesség tehát igen sok esetben a hazai kereskedelem hátrányával a külföldi kereskedelem javára érvényesül. Az előfordult visszaélések arra vezettek, hogy a közönség körében az 1868: L1V. t.-cikk 35. §-ának módosítása iránt az óhaj mindinkább erősbödött.