Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

42 Bírói joghatóság területenkívülíekre. vács is: Kommentár 121. 1.) L. még a 11. és 307. lapon előadót takat is. A főudvarnagyi bíróságnak e személyek elleni perekre való bírói hatóságára nézve 1. az 1909: XIV. t.-cikk 3—5. §-ait. A magyar állam területén a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élveznek az idegen államfők és kíséretük (vagyis családjuknak és egyéb kíséretüknek tagjai), továbbá azok a diplomáciai tisztviselők (agents diplomatiques), kik, amennyiben az alábbi 1,, 2, vagy 3. osztályba tartoznak, az államfőnél, amennyiben pedig a 4. osztályba tartoznak, a külügyminiszternél akkreditálva vannak. A diplomáciai tisztviselők osztályozása a bécsi kongresszus alkalmával 1815. évi március hó 19-én megállapított szabályzat és az 1818. évi november hó 21-én Achenben kelt jegyzőkönyv szerint a következő: 1. a nagykövetek (ambassadeurs), valamint a pápai legátusok és nunciusok; 2. a követek, akiket rendkívüli követeknek és meghatalmazott minisztereknek is neveznek (envoyés extraordinaires et mínistres plénipotentiaires): a pápai internuntiusok velük egy sorban állanak; 3. a ministerresidensek (ministres résidents); 4. a diplomáciai ügyvivők (chargés d'afíaires). A területenkívüliség a diplomáciai missió vezetőjén kívül kiterjed: a) családjának vele lakó tagjaira; b) a missió tagjaira, a katonai és műszaki attachékat is ideértve, úgyszintén mindezen személyek családjának velük lakó tagjaira; c) a missióhoz tartozó egyéb hivatali személyzet tagjaira, úgymint titkárokra, irodatisztekre, lelkészekre, orvosokra; d) a szolgaszemélyzetnek tagjaira. Ama kérdés eldönétésénél, hogy valakit a területenkívüliség megillet-e, bizonyos szerepet játszik az is, vájjon az a személy, kiről szó van, a diplomáciai missíó államának honosa-e vagy nem. (A magyar főudvarnagyi bíráskodásról szóló 1909. évi XIV. t.-c. 3. §-ának indokolásából.) Konzulátusi alkalmazottak terűletenkívüliságének kérdése. A kir. ígazságügyminiszternek 21.166. I. M. sz. a. alkalma volt kijelenteni, hogy a konzulátusi alkalmazottakat exterritoriálitá* nem illeti, hanem ők polgári ügyekben csak azon kisebb mentességeket és kiváltságokat élvezik, amelyeket részükre az államszerződések biztosítanak. Ilyen mentességeket és kiváltságokat tartalmaznak egyes szerződések, amelyeket a II. kötet végén közlünk. E szerződések értelmében a konzulsági hivatalnokokat polgári peres jogügyekben csak két kiváltság illeti; az egyik az, hogy ha kereskedők, irányukban a személyes letartóztatás — amennyiben letartóztatásnak magánjogi téren az illető ország törvényei szerint egváltalában helye van — csak kereskedelmi kötelezettségek miatt és nem egyéb magánjogi ügyek miatt alkalmazható; a másik kiváltság az, hogy amennyiben az őket kinevező ál-