Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 5. §. Te. 3. §. 31 A járásbíróság a felebbvitel szempontjából jelentőséggel biró értéket is köteles lehetőleg tisztába hozni. Az értékmegállapítás céljából következik, hogy az értéket nem szükséges minden esetben meghatározott összegben megállapítani, hanem elég annak a megállapítása, hogy az érték 100, 1000, 1500, 4000, 5000 pengőt meghalad-e, vagy nem. Az értéknek a hatáskör szempontjából történt megállapítása nem zárja el a feleket attól, hogy az érdemben szükség esetében kisebb vagy nagyobb értéket bizonyítsanak, aminek azonban a járásbírósági hatáskörre már nem lehet befolyása. Ámbár a Pp. a bíróság szabad belátására bizza, hogy a per tárgyának értékét mikép állapítsa meg, az 5. §. második bekezdése a szabad belátásnak korlátot szab. Min. ind. az 1930: XXXIV. t.-c. 3. §-ához: A javaslat lehetővé teszi felperesnek, hogy a pertárgy értékének bírói megállapításával járó munka és késedelem elmaradhasson. Az ily értékmegjelölés alapján a járásbíróság előtt indított perben ez a bíróság nem mondhatja ki hatáskörének hiányát abból az okból, hogy a per tárgyának értéke nagyobb, viszont azonban pl. a tszék alacsonyabbra teheti ezt az értéket és kimondhatja hatáskörének hiányát, ha azt látja, hogy a felperes a hatásköri szabályok megkerülése végett túlságosan magas pénzösszeget jelöl meg ezen a módon. Adó- és becslési bizonyítvány: 42.600/914. I. M. sz. r., becslési díjak: 802/1917. B. M. (I. K. 84.) Az utolsó bekezdés kivétele arra az esetre áll: amikor a járásbírósági hatáskör kérdésében beadott fellebbvítel következtében kell a fellebbviteli bíróságnak döntenie; más esetben az értéket nem lehet magasabbra tenni a járásbíróságnak 3000 pengő értékhatárnál. Az értékhatárt a Ter. 2. §. 1. pontja állapítja meg. A Te. 24. és 37. §-a szerint már nem pertárgy értéke, hanem a „fellebbezési", illetve „felülvizsgálati" érték irányadó a fellebbvitelnél. A per tárgyának értéke alatt ezen fogalomtól függő kérdések eldöntésénél is azt kell érteni, amit általában valamely dolog értéke alatt, vagyis azt az értéket, amellyel a per tárgyát képező dolog a forgalomban bir. (N. 1899. jan. 12. 4. polg. hat. T. III. 421.) A pertárgy értékének azt a pénzben kifejezett jogi érde ket kell tekinteni, mely a feleket a per mikénti eldöntéséhez köti. (G. 319/1914. Pdt. I. 155.) Az értékpapír értékét annak kisorsolása folytán felvett készpénzbeli érték helyettesíti. (P. 1904. jan. 18. 903. G. 90. T. VIII. 544.) Az ingatlan tulajdona iránti keresetben előadott és a Pp. 5. §-a szerint irányadó értéket a telekkönyvben bejegyzett