Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

198 Szegénységi jog. Ad 2. pont: A fél a perköltség fedezésére nem köteles biztosítékot adni. Egvéb biztosíték alól azonban, melyeket részben a perrendtartás (110., 418. §§.), részben más törvények (1881: LX. t.-c. 42., 57., 58., 76., 78., 93., 168., 191., 202., 229., 239. §§. stb.) előírnak, a fél felmentve nincs. Ad 3. pont: Célszerűbbnek tartja a Pp. (116. §.), hogy a szegénységi jogban részesített fél akkor is, ha az ügyvédi képviselet nem kötelező, ügyvéd kirendelését kérhesse, azonban a bíróság megítélésétől teszi függővé, hogy erre szükség van-e, vagy nincs. Mi. a Te. 8. §-ához. A szegénységi joggal sok visszaélés történik. Míg a szegénységi joggal perlekedő fél minden kockázat nélkül indítja meg és folytatja a pert, addig ellenfelét oly költségekre és kiadásokra kényszeríti, amelyeket gyakran a szegénységi joggal perlekedő féltől még ez utóbbinak marasztalása esetében s:m hajthat be. Ez a helyzet zsarolásokra is vezet, mert a szegénységi joggal perlekedő fél arra számít, hogy ellenfele kiegyezik és ámbár minden alap nélkül is, inkább fizet neki valamit, csakhogy a per folytatásával előálló költségektől szabaduljon. A javaslat 8. §-a ennélfogva úgy rendelkezik, hogy ha a perben a felperes szegénységi jogban részesül, az alperes egyelőre fel van mentve az illetékek lerovása alól és azokat utólag csak pervesztessége esetében köteles megfizetni. Természetesen ez nem áll, ha az alperes viszontkeresetet támaszt, mert ilyen esetben nem lehet arról szó, hogy a szegénységi joggal perlikedő fél kényszert gyakorol ellenfelével szemben. Igaz ugyan, hogy a szegénységi jogot élvező félnek ellenfele még így sem szabadul az illetékeken felüli többi költségtől, így pl. az ügyvéd, a tanuk és szakértők költségeitől stb. Ha azonban az ellenfelet egyelőre ezeknek viselése alól is felmentenők, ez részben az ügyvédi karnak, részben az államkincstárnak rendkívüli megterhelésével járna. A Pp. 113. §. 1. bekezdése 4. pontja sz?rint a szegénységi joggal pereskedő fél helyett az ügygondnok költségét is az államkincstár előlegezi. Tekintettel arra, hogy ügygondnok általában ügyvéd, és hogy az ügyvédek a törvény értelmében díjtalanul viszik a szegénységi joggal perlekedő fél ügyeit, a javaslat az ügyvédek ügygondnoki költségeivel sem kívánja az államkincstárt mai súlyos helyzetében megterhelni. Ugyanez a helyzet a szegénységi joggal perlekedő fél házassági perében kirendelt házasságvédő tekintetében is. Az ügyvédi kar a szegénységi joggal perlekedő felet ügyeinek díjtalan vezetésével kétségtelenül elismerésre méltó nagy szolgálatot tesz a köznek. Az állam mai súlyos helyzetében kénytelen az ügyvédi karnak önzetlenségét igénybe venni, ámbár ez a kar is súlyos küzdelmet folytat a gazdasági nehézségekkel. Az ügyvédi kart ezért az áldozatért elismerés illeti.