Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp 111. §. Ügyvédekre ez a §. nem alkalmazható. A 97. §. első bekezdésében említett személyek e §. alkalmazásában ügyvédeknek nem tekintetnek. Mi. A Pp. az illetlen viselkedés, illetőleg a rendzavarás következményeit a 209—217. §-okban szabja meg. Ezen a helyen csak az előadási képesség hiányáról és a meg nem engedett képviseletről — ahová a zugirászat is tartozik — rendelkezik. Az ügyvéd képesítése feltételezi azt, hogy érthető előadási képességgel bir, nála tehát ennek hiánya ki van zárva, mert ez az ügyvédi gyakorlatot egyáltalában lehetetlenné tenné. Az ügyvédek ellen ezért a javaslat 111. §-ának rendelkezései egyáltalában nem alkalmazhatók. Jegyzet. Egyfokú felfolyamodás jelentősége: 550., 551. §§. Pénzbírság: 791. §., 63800 1926. sz. r. Zugirász: Ppé. 15. §. Ötödik fejezet. Szegénységi jog. A szegénységi jogban részesítés. 112. §. Szegénységi jogban rendszerint az a fél részesíthető, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám. A bíróság azonban az összes körülmények tekintetbe vételével szegénységi jogban részesítheti azt a felet is. aki a perköltséget fedezni nem tudja anélkül, hogy a saját és azoknak a hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. Az, akinek perlekedése már előre teljesen eredménytelennek mutatkozik, szegénységi jogban nem részesíthető. Nem részesíthető szegénységi jogban az a fél sem, aki mint engedményes lép fel, kivéve, ha valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés nem a szegénységi jogon való perelhetés végett történt. Külföldieknek a szegénységi jogot eltérő nemzetközi megállapodás hiányában csak viszonosság esetében lehet megadni. Az igazságügyminiszternek a viszonosság felől Fabinyi: Polgári perrendtartás. I 13