Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 77—78. §§. 153 ugyanaz legyen; ez a §. alkalmazandó akkor is, ha a főkötelezett és mellékkötelezett együttes perbevonásáról van szó. A Pp. a felperesnek csak akkor enged a pertársak általános illetékessége között szabad választást, ha nincsen olyan belföldi bíróság, amely valamennyi alperes részére illetékes. Ez az előfeltétel a dolog természetében fekszik; ha a közös illetékesség electiv, a felperes érdeke eléggé meg van óva, ha pedig ez az illetékesség kizárólagos, az általános illetékesség úgy sem vehető figyelembe. Ez a szabály a célszerűség követelményeinek is megfelel. A 78. §-ban szabályozott halmazat megengedését már szigorúbb feltételhez kell kötni, mert ez nem tisztán alanyi, hanem tárgyi halmazat is. A Pp. az ügylet közösségét nem kívánja meg, hanem megelégszik a hasonnemű ténybeli és jogi alappal. Minthogy azonban ily tág tért enged több félnek együttes perlésére, ennélfogva megköveteli, hogy a bíróság illetékessége ebben az esetben valamennyi alperessel szemben megálljon. E nélkül a korlátozás nélkül a pertársaság könnyű megalapítása az illetékességi szabályok kijátszására és az alperesek zaklatására vezethetne. Az alanyi halmazatnak ily széles körben való megengedése következménye és kiegészítése azoknak a szabályoknak, am lyeket a javaslat több per egyesítésére és egy keresetben érvényesített követelések elkülönítésére felállít. A 232. §. megengedi, hogy a bíróság szabad belátása szerint egy keresetben érvényesített több követelésnek külön tárgyalását rendelhesse el; a 233. §. pedig tág körben felhatalmazza a bíróságot arra, hogy előtte folyamatban levő pereket közös tárgyalás és eldöntés végett egyesíthessen. Ezzel egyrészt a bíróság is előidézheti a halmazatot, ahol az célszerű, másrészt pedig a felek által megalapított halmazatot, ha bonyodalmakra vezet, bármikor megszűntetheti. Elkülönített végítélet: 387. §.; részítélet: 388. §. — Pertársak költsége: 429. §. — Ahhoz, hogy a bíróság előtt együtt perelhető-e oly alperes, akire különben a bíróság nem volna illetékes — szükséges, hogy az alperesek perben is álljanak, tehát nem elegendő a kereset megindítása, hanem kell az is, hogy az alperesek meg legyenek idézve és velük szemben a kérelem elő is legyen terjesztve. (K. 1924. jan, 22. P. VII. 3934/923.) Ingatlan birtoka iránti perben nem szükséges az összes tkvi érdekeltek perbevonása. (C. 904. szept. 13. 1695. P. T. XLIX. 39.) Vagyonközöségn?.k árverés útján megszűntetése iránti perben a jelzálogos hitelezőket nem kell perbevonni. (C. 905. ápr. 13. 5362/904. Dt. IV. f. II. 104. sz. 156. 1.) A kártérítésre egyetemlegesen kötelezett felek egy perbe idézhetők. (B. 99. máj. 18. G. 35. T. III. 206.)