Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 70—71. §§. 119 nek csak a 71. §. második bekezdése alapján volt perbáli cse­lekvő képessége, az ítéletben ki kell mondani, hogy a végrehaj­tás ez ellen a fél ellen csak arra a vagyonra rendelhető el, ami­ről a fél jogérvényesen rendelkezhetik. Önjoguság, per tárgyáról rendelkezés; 1877. t.-c. 1—7. §§. Cselekvőképesség házassági perben: 650. §. 1877: XX. t.-c. 1. §. Teljeskoruság a személy életkora 24. évének elteltével éretik el. A nőkre nézve az 1874: XXIII. t.-c. intézkedései érintet­lenül maradnak. HK. I. R. 112. c. bevez. Önjoguaknak pedig azokat mond­juk, akik senkinek hatalma alatt nem állanak. 1874: XXIII. t.-c. A nők teljeskoruságáról. §. Hajadonok 24-ik életévük betöltével teljeskorúakká válnak és minden a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lép­nek. 2. §. Minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenete­lével teljeskoruvá lesz s e jogot akkor is megtartja, ha az 1. §-ban meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, fér­jétől bíróilag elválasztatik vagy házassága föloldatik. 3. §. E törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. „1877: XX. t.-c. 2. §. A kiskorúak atyai hatalom, vagy gyámság alatt állanak. 3. §. Kiskorúak, kik éltök 14. évét betöltötték, arról, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkez­hetnek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak. 4. §. Életök 18-ik évét betöltött kiskorúak teljeskorúakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorusíttatnak. A nagykorúsítás elhatározása előtt a szülők, nagyszülők s ezek nem létében a legközelebbi oldalrokonok s a gyám meg­hallgatandó. Nagykorúsításnak akkor van helye, ha a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir. Ha a nagykorúsítás az ezen §. értelmében meghallgatottak egybehangzó véleménye alapján adatik meg, ahhoz további jóvá hagyás nem szükséges, ellenkező esetben a határozat jóváha­gyás végett a felsőbb gyámhatósághoz hivatalból felterjesz­tendő." Nagykorusításhoz nem elégséges annak beigazolása, hogy a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érett­séggel bir (1877. évi XX. t.-c. 4. §. 3.); ezek csak elengedhetet­len személyi kellékek, melyek mellett megkívántatik annak iga­zolása is, hogy a kért nagykorúsítás a kiskorúra szükséges vagy hasznos. (Bm. 1891. 76.338. sz. határozata). A nagykorúsítási végzést az illetőségi község szerint ille­tékes árvaszék hozza meg. (Bm. 82.200/96. B. K. 1896. 15.). A közigazgatási bizottság, mint másodfokú gyámhatóság, nagykorúsítás tárgyában hozott határozata hivatalbóli felülvizs

Next

/
Thumbnails
Contents