Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

Pp. 70—71. §§. 119 nek csak a 71. §. második bekezdése alapján volt perbáli cselekvő képessége, az ítéletben ki kell mondani, hogy a végrehajtás ez ellen a fél ellen csak arra a vagyonra rendelhető el, amiről a fél jogérvényesen rendelkezhetik. Önjoguság, per tárgyáról rendelkezés; 1877. t.-c. 1—7. §§. Cselekvőképesség házassági perben: 650. §. 1877: XX. t.-c. 1. §. Teljeskoruság a személy életkora 24. évének elteltével éretik el. A nőkre nézve az 1874: XXIII. t.-c. intézkedései érintetlenül maradnak. HK. I. R. 112. c. bevez. Önjoguaknak pedig azokat mondjuk, akik senkinek hatalma alatt nem állanak. 1874: XXIII. t.-c. A nők teljeskoruságáról. §. Hajadonok 24-ik életévük betöltével teljeskorúakká válnak és minden a teljeskorusággal járó jogok élvezetébe lépnek. 2. §. Minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskoruvá lesz s e jogot akkor is megtartja, ha az 1. §-ban meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől bíróilag elválasztatik vagy házassága föloldatik. 3. §. E törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. „1877: XX. t.-c. 2. §. A kiskorúak atyai hatalom, vagy gyámság alatt állanak. 3. §. Kiskorúak, kik éltök 14. évét betöltötték, arról, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak. 4. §. Életök 18-ik évét betöltött kiskorúak teljeskorúakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorusíttatnak. A nagykorúsítás elhatározása előtt a szülők, nagyszülők s ezek nem létében a legközelebbi oldalrokonok s a gyám meghallgatandó. Nagykorúsításnak akkor van helye, ha a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir. Ha a nagykorúsítás az ezen §. értelmében meghallgatottak egybehangzó véleménye alapján adatik meg, ahhoz további jóvá hagyás nem szükséges, ellenkező esetben a határozat jóváhagyás végett a felsőbb gyámhatósághoz hivatalból felterjesztendő." Nagykorusításhoz nem elégséges annak beigazolása, hogy a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir (1877. évi XX. t.-c. 4. §. 3.); ezek csak elengedhetetlen személyi kellékek, melyek mellett megkívántatik annak igazolása is, hogy a kért nagykorúsítás a kiskorúra szükséges vagy hasznos. (Bm. 1891. 76.338. sz. határozata). A nagykorúsítási végzést az illetőségi község szerint illetékes árvaszék hozza meg. (Bm. 82.200/96. B. K. 1896. 15.). A közigazgatási bizottság, mint másodfokú gyámhatóság, nagykorúsítás tárgyában hozott határozata hivatalbóli felülvizs