Fabinyi Tihamér (szerk.): A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata. 1911:I. t.-c., 1912:LIV. t.-c., 1925:VIII. t.-c. és 1930:XXXIV. t.-c. I. kötet. (Budapest, 1931)

110 PerKepesseg. vagy törvényes képviselője a peri személyesen viheti-e, avagy .köteles-e meghatalmazott (különösen ügyvéd) által cselekedni. A 2—4. alattiaknak párdarabjai a magánjogban a jogké­pesség, a rendelkezési jog és a cselekvőképesség. Vegyük sorra ezt az öt kérdést egyenként. II. A polgári per fogalmi elemei a felek (felperes és alpe­res) és a bíróság. Felperes az, aki a maga nevére (javára) szóló ítélet formájában nyújtandó jogvédelmet kér; alperes az, aki ellen a jogvédelmet, az ítélet meghozatalát kérik; a bíróság pe­dig az államnak az a szerve, amely a jogvédelmet nyújtja. Miután egymás ellen kérnek jogvédelmet, fogalmi képtelenség, hogy ugyanaz a fél egy személyben egyazon perben felperes és alperes is lehessen (4251/1914. Pdt. II. 43.). Arra nézve, hogy ki a peresfél, irányadó az, hogy ki van peresfélként a kereset­levélben megnevezve és hogy kinek szól és kinek kézbesítendő az idézés. Annak, hogy valaki peres fél, az a perjogi jelentő­sége, hogy a pernek mint közjogi viszonynak a hatása (per­függőség) és az ítélet hatása is közvetlenül a peresfeleket érinti. Ha kiderül, hogy nem létezik az, aki felperesként fellépett, illetve alperesként perbevonatott, úgy peresfél hiányában az el­járás megszüntetendő. III. A perbeli jogképesség abban áll, hogy az, akinek jog­képessége van, a perben félként szerepelhet. Ez a perbeli jog­képesség, amelyet a Pp. 70. §-a szabályoz, a gyakorlatban rend­szerint összeesik a magánjog szerinti jogképességgel. „Ügyfél a perben rendszerint az lehet, aki az anyagi magánjog szerint jogképes, tehát természetes vagy jogi személy. Kivételesen per­ben állhat olyan közös elnevezésű személyösszesség is, mely jogi személyiséggel felruházva nincs (közkereseti, betéti társa­ság, közös legelők társtulajdonosai), ha neki valamely külön jogszabály (K. T. 63. §. 1913: X. t.-c. 1—3. §.) az ügyfélképes­séget kifejezetten megadja. Mindazonáltal olyan személyek, akiknek magánjogi jogképessége nem teljes, pl. egyházak, szer­zetesek stb., mégis teljes perbeli jogképességgel bírnak." (Ko­vács: Kommentár II. kiadás 247. 1.) Ha valamelyik félnek perbeli jogképessége nincs, a per létre nem jöhet. Az ilyen fél javára vagy ellen hozott ítélet végre sem volna hajtható, mert akinek a magánjog szerint nem lshetnek jogai és kötelezettségei, azt az ítélet sem ruházhatja fel azokkal. A perbeli jogképesség hiánya esetében tulajdon­képen nincs peresfél, ennélfogva a Pp. (75., 180., 465., 466., 505., 540—543. és 563. §-aiban) a perképesség hiányainak kö­vetkezményeit olykép szabályozza, hogy ezen perelőfeltétel hiá­nya a per bármely szakában hivatalból veendő figyelembe, nem pótolható és miatta az eljárás megszüntetendő (Pp. 75. és 180. §. 6.) A további részleteket és az idevonatkozó joggyakorlatot a Pp. 70. §-a kapcsán közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents