Isaák Gyula (szerk.): A kihágási büntető törvénykönyv (1879:XL. törvénycikk), a büntető törvénykönyveket életbelétető rendelkezések (1880:XXXVII. törvénycikk), a sajtótörvény (1914:XIV. törvénycikk) és a bűntettet, vétséget vagy kihágást megállapító külön törvények. (Budapest, 1928)

1912: LIV. t.-c. 96 §. (kétszáznegyven pengőig) terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A vád képviseletét pótmagánvádlóként annak az ügyvédi kamarának az ügyésze is átveheti, a melynek területén a kihágást elkövették. L. alább a ^módosítási.« 96. Amennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény nem forog fenn, vétséget követ el és három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig (négyszáz pengőig) terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki a hatóság engedelme nélkül: 1. polgári vagy fegyelmi bíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalási bármely módon, egészen vagy részben közzétesz: 2. bűnvádi vagy fegyelmi ügyben, továbbá a polgári biróság előtt megindított házassági, születés törvényességének megtámadása iránti, kiskorúság meghosszabbítása, gondnokság alá helyezés és az atyai hatalom gyakorlatának megszüntetése, elmegyógyintézetbe vagy kórházi elmebeteg-osztályba felvétel vagy onnan elbocsátás iránti ügyben beadványt vagy hatósági iratot, amelyet a hatóság nyilvánosságra nem hozott, egészen vagy részben közzétesz. Hogy az engedelem megadására mely hatóság hivatott, azt általános rendelettel az igazságügyminiszter határozza meg. Ez a §. a határozatoknak jogi szaklapban, jogi vagy más tudományos gyűjteményben vagy hasonló célú más nyomtatványban közzétételére nem alkalmazható, feltéve, hogy a közzétételben a felek neve kezdőbetűkkel nincs felismerhetővé téve. Módosítás: A Bi. 2. §-a szerint a főbüntetésként megállapított pénzbüntetés összegére, a Bi. 3. §-a szerint pedig a mellékbüntetésként alkal-