Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

84 Btk. 89—92. §-ok jogesetei 64. A Bn. 45. §-a szerinti kerítésnél nem enyhítő, hogy a sértett tisztessége kifogás alá esik. (K 9005/1926. — Bj. LXXX. 43.) 65. A rágalmazásnak a Bv. 3. 2. p. szerint történt minősítése kizárja annak a körülménynek súlyosító gyanánt mérlegelését, hogy a rágalmazást közhivatalnok sérelmére követték el. A sértett magas közjogi állása azonban súlyosító. (K. 4140/1926. — Bj. LXXIX. 93.) Izgalom, szenvedély, mint enyhítő körülmény. 66. Az erős felindulásnak, mint minősítő oknak megállapítása elvileg nem zárja ki, hogy a felindulás nagyobb foka enyhítő gyanánt is mérlegeitessék. (K. 185/1918. — Bj. LXX. 245.) Ugyanúgy K. 6243/1924. Bj. LXXX. 6. 67. Felindult kedélyállapot nem enyhítő, mikor a becsületsértő nyilatkozat nem azok ellen irányul, kiknek magatartása a vádlottat felindulásba hozta. (K. 3552/1916. — Bj. LXIX. 148.) 68. A hatóság elleni erőszaknál a vádlott felindult kedélyállapota nem enyhítő, ha a hatósági közeg törvényes és megfelelő eljárása erre jogos alapot nem szolgáltat. (K. 2962/1916. — Bj. LXIX. 203.) 69. Ügyvédnél nem enyhítő az ügyfele ügyében hozott ítélet fölötti felindulás. (K. 331/1925. — Bj. LXXVII. 112.) 70. Mint erkölcstelen motívum, nem szolgálhat enyhítőül az, hogy a vádlott tettét házasságtörő szerelmi viszony hatása alatt követte el. (K. 6191/1923. — Bj. LXXVII. 197.) 71. Különös nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a vádlott az ellene kémszerűen nyomozó egyéneknek az ő bizalmát megnyerő, őt megnyilatkozásra reábíró fondorlatos eljárása során régi elkeseredéséből támadt indulatában ragadtatta el magát a vádbeli kijelentésekre. (K. 1655/1924. — B. XVII. 80.) 72. Szándékos emberölésnél enyhítő, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése után komoly öngyilkossági kísérletet tett. (K. 2538/1921. — Bj. LXXIV. 125.) 73. Ami a vádlott javára fennmaradó azt az enyhítő körülményt illeti, hogy ez a vádlott felesége befolyása alatt állott, a Kúria ennek erkölcsi jelentőséget nem tulajdoníthat, mert a család feje a férfi, aki legnemesebb erkölcsi és egyéb kötelességeit nem mellőzheti csak azért, mert ellene női befolyás érvényesül. (K. 4502/1924. — B. XVII. 85.)