Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

Btk. 80. §. 71 felmentésnek helye. (K. 2884/1922. — B. H. T. VI. 772. Bi. LXXV. 49. — Ugyanúgy K. 5637 1924. — Bj. LXXVII. 182. — K. 826 1928. — Bj. LXXX. 175.) L. 82. §. 46. A jogos védelem határának túllépése csak akkor állhal elő, ha a jogos védelem fennforog, vagyis ha az elhárításra szükséges volt a vádbeli cselekmény, de az azért ment túl az elhárításra elégséges határon, mert a vádlott azt a határt félelmében, megzavarodottságában nem ismerte föl. (K. 2395/1920. — Bj. LXXII. 225.) 47. Ha a vádlott a halálos kimenetelű ütéseket akkor mérte a sértettre, amikor ez a vádlott lökése következtében a földre esvén, nemcsak támadásra, de ellentállás kifejtésére sem volt képes, és így részéről a vádlottat támadás veszélye már nem fenyegette, a vádlott a védekezés határait félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból sem hághatta túl. (K. 4587/1913. — B. VII. 165.) 80. §. Nem büntettetik a cselekmény, ha az, a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélyből való megmentése végett, végszükségben követtetett el. 1. A Kúria úgy találta, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményt végszükségben követte el. A kir. tábla által valóknak elfogadót tények szerint ugyanis a vádlott látván, hogy különben is gyengélkedő felesége önhibáján kívül származott két fejsebből vérzik, tántorog és hányóingerekkel küzd, azt joggal tartotta életveszélyben levőnek. Joga, sőt házastársi kötelessége volt tehát nejét e veszélytől megmenteni. A vádlott ezt három módon is megkísérelte: először a fürdőházban keresett kötőszereket, de ott ilyeneket nem talált; azután a fürdő rendelőorvosához sietett, ott arról értesült, hogy az a faluba ment; végre a faluba, az orvoshoz kívánta vinni még folyton vérző feleségét, kinek a vér már ruhájára csurgott, ekkor pedig az egyedüli utat a vasúti sorompóval elzártnak találta, mert éppen tolattak. A vádlott a tolatást vezető sértettet előbb kérte, majd attól durva szavakkal követelte, hogy őt átbocsássa. Mikor ez sem használt, a vádlott a sorompón átmászott, nyilván azért, hogy azt felemelje és feleségét átsegítse és minthogy az előzmények szerint méltán hihette, hogy a sértett őt ebben akadályozni fogja: rajta az alsóbírói ítéletben megállapított erőszakot és