Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

(30 Btk. 77—78. §. találta, előtte nem hagyhatott fenn kétséget aziránt, hogy kettejük között titkolt szerelmi viszony áll fönn s tekintve, hogy az ilykép egész váratlanul és hirtelenül tudomására jutott meggyaláztatása és családi élete, nyugalmának megrontása és elveszte fölött lelkében támadt nagymérvű felindulás és rendkívüli izgatottság alkalmasak voltak arra, hogy elmetehetségét megzavarják és vádlott emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt, az ilyen állapotban véghezvitt cselekmény pedig a Btk. 76. §-a szerint elkövetőjének be nem számítható: vádlottra vonatkozólag a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával, ebből az okból az elsőbíróság felmentő ítélete hagyatik helyben. (K. 5877/1897. M. f. h. VIII. 519.) 18. A Kúria azt tartotta megállapítandónak, hogy G. Zs.-né a cselekmény elkövetésekor annyira fel volt izgatva, hogy emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt és tettét öntudatlan állapotban követte el, mert egy idegbeteg nő, a női becsületébe vágó híreknek folytonos terjesztése, e hírnek lapokban való szellőztetése, sőt férje és mások jelenlétében szemébe való mondása folytán méltán juthatott oly erős •és nagyfokú indulatba, mely tettének beszámítását kizárja. Tévedett eszerint mindkét bíróság abban, hogy a Btk. 76. §-át G. Zs.-né javára nem alkalmazta. (K. 2710/1913. — B. VII. 143.) 19. A törvény az elmetehetség olyan megzavarását kívánja meg, ami már kizárja az akarat szabadságát. A nagyfokú izgatottság, a szenvedély tehát mint a lélek hullámzása magában véve nem zárja ki a beszámíthatóságot, mert ez a felismerést nem teszi lehetetlenné, hanem azt csak megnehezíti. Ez az eredmény csakis abban az esetben áll elő, ha az említett lelkiállapotok valamelyike addig fokozódott, hogy az érzékek a külső behatások befogadására alkalmatlanokká válván, az akarat szabad elhatározását — ha nem is állandóan — de legalább időlegesen lehetetlenné tette azáltal, hogy ez az ingerület az illető egyén elmetehetségét megzavarta. (K. 4180/1924. — B. XVIII. 149. — G. XIX. 312.) 77. §. Nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője, ellenállhatatlan erő, vagy oly fenyegetés által kényszeríttetett arra, amely saját, vagy valamelyik hozzátartozójának életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztette, amennyiben a veszély másképen nem volt elhárítható.