Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. törvénycikk). (Budapest, 1930)

•>-i Btk. 75. §. maga helyett oly egyént alkalmazott, ki a nélkülözhetetlen óvóintézkedések megtételét elmulasztotta s ezáltal a helyettesítésre alkalmatlannak bizonyult, már az ily alkalmatlan egyénnek helyetteseként való kijelölése is megállapítja a büntetőjogi felelősséget maga után vonó gondatlanságát. (K. 1119/1911. — B. V. 82.) 15. Gondatlanság megállapítására elég az, ha a vádlott az ő egyéniségéhez mért tapasztalatánál vagy szakértelménél fogva a jogrendet sértő eredmény bekövetkezhetését előre láthatta s azt ennek ellenére szándékos cselekedete vagy kötelességének elmulasztásával előidézi, illetőleg meg nem akadályozza. Gyáros felelősségét nem szünteti meg az, hogy a közigazgatási hatóságok az üzemet a vizsgálatok alkalmával rendben levőnek találták. (K. 1914. márc. 10. 1698. — B. VIII. 109.) 16. Bármely veszélyes üzemű ipari munkánál az összes alkalmazottaknak, de főként a felügyeletlel megbízott és vezető egyéneknek a dolog természetéből folyóan elsőrendű kötelességük, a megszokás hatása alatt könnyen ellankadó óvatosság ébrentartására állandóan s a legnagyobb gondossággal ügyelni s az elővigyázati intézkedések betartását minden részről előzékenység és példaadás által is biztosítani. (K. 6674/910. — B. IV. 189.) 17. Egy szakma-munka végzésénél kifejlődött szokásra, mint mentő körülményre csak akkor lehet sikerrel hivatkozni, ha a szokással a kellő gondosság is jár, amelyet a ferde irányban kifejlődött gyakorlat nem pótolhat. (K. 6514/1910. — B. IV. 184.) 18. Az a körülmény, hogy a felügyeletre hivatott egyén eltiltotta a munkásokat a veszéllyel járó magatartástól, nem zárja ki ennek részéről a gondatlanságot akkor, ha tilalmának érvényt nem szerzett és eltűrte, hogy a felügyelete alatt végzett munkánál az általa veszélyesnek felismert eljárás folytattassék. (K. 1182/1916. — Bj. LXIX. 87.) 19. Az a körülmény, hogy a vádlott akkor, mikor a kocsijával a sértettet elgázolta, olyan fokú ittasságban volt, hogy a lovait nem volt képes a kellő elővigyázattal hajtani, nem szolgálhat okúi arra, hogy vádlottnak a cselekmény be ne számíttassék, mert már akkor gondatlan volt, mikor megittasodott, bár tudta, ho^v fogatát még haza kell hajtania. (K. 9176/1907. — B. II. 23.) 20. A vádlott, aki egyszerű földmíves napszámos fiatal ember, tréfából igen kezdetleges eszközzel csendőri külsőt utánozva, az utcán álldogáló legények felé közeledett, kik a jövevényt a sötétben valóban csendőrnek nézték s tőle megijedve, széjjelfutottak. Közülök az